Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán
alsó szénégető hegyekre, Besztertczén túl pedig talphajókat is visz deszkával sendellyel a' Duna mellyékieknek". 66 A vízi úton érkező fa állomáshelyei voltak a fűrészek, fűrészmalmok: forrásunk Valaszka, Jesztenye, Balázs, Ulmanka, Hermány, Hrochot, Ispánvölgy és Badin gatterjairól emlékezik meg. A fogatosok pénzt kereshettek a fa fuvarozásával, de eladásra is hordtak fát a bányavárosok piacaira. Ha a településeknek épület- és tűzi fájuk eladásra is volt, azt bevallásaik rendre megemlítik hasznaik között. Fuvaroztak és adtak el deszkát is, külön is érdemes megemlíteni a fenyőfa csövek készítését és értékesítését is, amelyek a városi vízvezetékek (!) tartozékai voltak (pl. Szentjakab). A zsindely a felföldi építészet nélkülözhetetlen fedőanyaga volt, s az erdővidéken sűrűn helyezkedtek el a készítésére szakosodott falvak ill. olyan települések, amelyek zsindelyt is készítettek egyéb fatermékeik mellett. Zólyomban - Besztercebánya favágó telepein kívül - Dobroc, Dolina, Hrochot, Dubova, Detva bevallásai szólnak a zsindelyfaragásról. Dobrocon hársfából készítették, vastagságától függően 8 garas körüli áron. Detva fuvarosai Besztercebányára, Losoncra és Selmecbányára vitték eladni a zsindelyt, Hrochot elöljárói pedig így vallottak: „Az erdőkben zsindelyt készítünk és deszkát, amit az Alföldre szállítunk és ott gabonára cseréljük." A fent említett Beszterce környéki telepekről tutajon vitték a zsindelyt Zsarnócára. A zsindely 1000 darabját 1 forint 30 krajcárért, a tutajt pedig 2 forintért. Több településen említették, hogy a zsindelyfaragáshoz csak pénzért kaptak fát a földesuruktól. Több településen készültek faedények, bognár termékek, amelyeket vagy maguk a készítők, vagy fuvarosok hordtak szét értékesíteni. Medzibrod fogatosai bodnár-faedények fuvarozásával kerestek pénzt, de hasonlóról tesz említést Hiadel és Bruszno bevallása is. Szentandrás lakói ezt vallották: „Bognártermékekkel, faedényekkel járjuk az utakat, ahonnan gabonával térünk vissza:" Libetbányáró\ még a 19. századból is feljegyezte Fényes Elek, hogy rengeteg erdeje révén sok faeszközt készítenek a lakosok, s azokat az Alföldön gabonáért, zsiradékért cserélik el. 67 Az utóbbi adatok önmagukban is utalnak a legfontosabb összefüggésre: Zólyom vármegye erdőségei és faiparának termékei - azon túl, hogy közvetlenül is pénzkereseti lehetőséget is teremtettek -, a síkvidékek népének gabonaés egyéb élelmiszerfeleslegéért legfontosabb csereeszközt jelentették. Bizonyára a kamarai birtokok, a faanyagnak a helyi bányászatban és kohászatban tömeges felhasználása volt a fő oka annak, hogy lényegesen kevesebb adat szól a jobbágynépesség közvetlen fakereskedelméről, mint pl. Sáros vagy Zemplén megyék hasonló forrásainak esetében. De feltehetően szerepe volt ebben a nagy távolságnak is. A portusok, fatelepek kikötői pedig már jól szervezett fuvarosközvetítő réteg felségterületei voltak. 68 1 'Magda i. m. 227. 'Fényes i. m. (1851) III. 27. ^Kecskés László 1978.186-227.
