Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA HISTORICA - KOVÁTS Dénesné: Zemplén vármegye az 1905. évi nemzeti ellenállásban

községek a reájuk eső részt költségvetésileg felhasználhatták, az államot megillető összeget pedig valamilyen pénzintézetben 22 helyezték el. 1905 őszére a nemzeti ellenállás egyre több megyére terjedt ki és fokozódott hevessége. A törvényhatósági bizottság felszólította a vármegye polgárait, hogy évi egyenes állami adójuknak legalább 25 %-át, mint önkéntes ajánlatot a százas bizottság rendelkezésére bocsássák. Az ekként befizetett összegekért a törvényhatóság anyagi és erkölcsi felelősséget vállalt. Az volt a szándéka, hogy a válság után megtéríti vagy az adóba beszámítja ezeket a felajánlásokat. Az önkéntes befizetéseket a törvényhatósági bizottság a polgárok hazafias kötelességének tekintette. A százas bizottság kijelentette, hogy a vármegyei önkormányzat erőszakos megszüntetése esetén is fenntartja magát, tagságát pedig a vármegye tisztviselőiből egészíti ki. A megye elvárta a százas bizottságtól, hogy "működését azonnal megkezdi s mindaddig míg arra szükség lesz törhetetlen hazafisággal és kitartás23 sal teljesíteni fogja." A törvényhatósági bizottság 1905. szeptember 28-án rendes évnegyedes közgyűlését tartotta. A politikai helyzet napirendre tűzésekor újból hitet tett a nemzeti ellenállás ügye mellett: "A törvényhatósági bizottság rendületlen elszánt kitartással folytatja a nemzeti jogokért felvett alkotmányos küzdelmet s az alkotmány védelmének törvényes talajáról semmiféle hatalmi erőszak, még a királyi szó hatása alatt sem fog lelépni és meghátrálni. Minden felülről jövő támadás és erőszak csak fokozza elszánt lelkesedésünket. Nyomorúságra, szenvedésre, ha szabadságunk és jogaink védelme úgy kívánja, készen vagyunk, csak egyre nem vagyunk és nem leszünk készen soha: jogainkról, szabadságunkról való gyáva lemondásra. Nyomorúság és szenvedés elviselésére erőt fog adni nekünk ügyünk igazságának és diadalunk bizonyosságá24 nak tudata." A Fejérváry-kormány másodszori megalakulását a november 8-i rendkívüli közgyűlés ismét nem fogadta el, s legnagyobb fokú bizalmatlanságát fejezte ki. Bízott abban, hogy Ferenc József elbocsátva rossz tanácsadóit "ismét szeretettel öle„25 lendi atyai keblére magyar nemzetét...