Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

MONUMENTA HISTORICA - TAKÁCS Péter-UDVARI István: Paraszti vallomások a 18. századi Zemplén vármegyéből (mutatvány egy forrástípusból)

TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN Paraszti vallomások a 18. századi Zemplén vármegyéből (mutatvány egy forrástípusból) A történeti Zemplén megye leghosszabb és egyik legérdekesebb alakú vármegyénk volt. A paJíciai határszéltől, a Csertész község fölött lévő hágótól mintegy 160 kilométer hosszúságban, a Tisza és Bodrog, illetve a Tisza és Sajó egyesüléséig nyúlott le. A sokszínű természetföldrajzi viszonyoknak változatos gazdálkodási formák feleltek meg. A régi Zemplén tanulmányozása akár gazdasági, társadalmi, nemzetiségi szempontból - éppen adottságainál fogva - eddig alig ismert jellemzők hordozója. Népek, régiók, gazdálkodási formák, vallások, különböző életmódok és településtípusok keveredtek e tájon. Mindezek a sajátosságok pregnánsan rajzolódnak ki azokból a paraszti vallomásokból, melyeket Mária Terézia korában a központi kormányszervek utasítására és felügyelete mellett a vármegyéből toborzott úrbéri biztosok "vettek ki" a megye és az ország minden településén. A Mária Terézia korabeli úrbérrendezés régóta foglalkoztatja már a történészeket, és az Urbárium statisztikailag megfogható, a jobbágyok által használt szántóföldek és rétek, valamint beltelkek mennyiségi mutatóit, a jobbágyok telki tagozódás szerinti differenciálódását tartalmazó Tabellák elmaradhatatlan kellékei a helytörténeti dolgozatoknak éppen úgy, mint a történész szak- és diákköri dolgozatoknak. A Dunántúl vármegyéiben végrehajtott úrbérrendezés Urbáriumainak Tabelláit, azok községsoros és megyei adatait Felhő Ibolya vezetésével feldolgozták 2 már a történészek, s a Magyar Országos Levéltárban folyamatban van a Tabellák feldolgozása az ország egész korabeli területéről . Az úrbérrendezéshez szorosan kapcsolódó paraszti vallomások azonban kevésbé ismertek. Összefüggő területről mostanig csak Wellmann Imre közölte ezt a forrástípust.

3