Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

MONUMENTA HISTORICA - BLASKOVICS József: Az „orta Madzsar" (Orta Macar) és Erdély történetére vonatkozó török okiratok I. Rákóczi György fejedelem korából

VI. (Fol. 12b - 13a) III. Ferdinánd császár megbízottja levelének török fordítása. A Porta levelére válaszolva értesíti a nagyvezírt, hogy Kassa és a hét vármegye ügyét Rákóczival megnyugtatóan elintézték és a szóban forgó területet átengedték neki. Továbbá felhívja a Porta figyelmét a zsitvatoroki békeszerződés néhány cikkelyének a török fordításban előforduló hiányosságára. Ennek a szer79 ződésnek egyik pontja szerint Rudolfus császár kötelezte magát 8 0 200 ezer forint fekete gurus kárpótlás megfizetésére a Portának. Ehhez a cikkelyhez azonban az volt hozzáfűzve, hogy ezt az összeget csak egyszer kell megfizetnie, nem pedig minden évben újból. Ezt a hozzáfűzött mondatot azonban a portai tolmács a szerződés török szövegébe nem vette bele. Ezt "cselvetésnek" minősíti. Az akkori császári követ Herstajn , több más észrevétellel, a nagyvezírnek ezt jelentette, de a Porta azóta sem válaszolt ezekre az észrevételekre. A császár, egyidejűleg a levéllel, ajándékokat küldött a szultánnak és kifejezte azt az óhaját, hogy a békét őrizzék meg és javasolta, hogy 25 évre hosszabbítsák meg a békeszerződést. A török fordítás keltéül csak az 1055. (1645. február 27. 1646. február 16.) van feltüntetve és Mehmed pasa nagyvezírnek van címezve, akit azonban 1645 decemberében menesztettek. A fordítás csak a nagyvezír távozása után készülhetett, mert a levél címében az áll, hogy az eredeti okirat a "volt nagyvezírnek" szól. Ez azt jelenti, hogy 1646 januárjában, de legkésőbb február elején fordították le, mert az 1055. év febr. 16-án véget ért. A nemese császár főmegbízottja által 1055-ben a volt nagyvezírnek, Mehmed pasának, küldött levél fordítása. Követetek, Juszuf aga, elhozta és átadta nekünk az iszlám padisahjának felséges dekrétumát és levelét, melyet az iszlám fenséges, hatalmas, felséges és méltóságos padisahja méltóztatott küldeni császárunknak. Úgy fogadtuk, ahogyan ez a barátsághoz illik. Őfelsége kifejtette ebben azt az óhaját, hogy kö-