Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - TÓTH Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltárában (1683-1699)

Az egységes fondrendszer bevezetésekor a statútumokat külön állaggá nyilvánították, ezért ismertetjük most külön ezeket, nem pedig a jegyzőkönyvekkel együtt, bár valamennyit azokból másolták ki. A statútumokhoz semmiféle segédlet nincs, a jegyzőkönyvek segédletei sem használhatóak a kutatásukhoz, mivel ezek között nincsenek tárgymutatók. Ezért - és tekintettel a helyi önkormányzat ezen emlékeinek különleges forrásértékére határozta el a levéltár, hogy 1985-ben megjelenteti Borsod megye statútumait tartalmi kivonat, illetve szöveghű közlés formájában. A statútumok közül nagyon sok foglalkozik a felszabdító háború éveiben a megye lakosaira nehezedő terhek igazságos elosztásával, a teherviselésből részüket kivenni nem akarók büntetésével. 1692 és 1698 között három statútumnak is tárgya annak meghatározása, hogy kiket kell birtokos nemeseknek tekinteni, s hogy ezeknek milyen adókötelezettségeik vannak jobbágytelkeik és zselléreik után. De szabályozta a vármegye a libertinusok és a mesterségükből élő kézművesek adófizetési kötelezettségeit is /1694, illetve 1699/. A vármegyének nem csak az állami és katonai adók kivetéséről és behajtásáról kellett gondoskodnia: pénzre volt szüksége saját önkormányzati apparátusának fenntartásához is. E pénz megszerzése érdekében megadóztatta a közönségét: 1687-ben a tisztségviselők fizetésére szükségeltető adónak a nemesekre történő igazságos kivetéséről, 1689-ben pedig az egyéb vármegyei szükségletekre szolgáló pénzösszeggel kapcsolatban intézkedett. Voltak a megye lakosai között olyan rétegek, csoportok is, amelyek ideiglenes kiváltságokkal rendelkeztek: azok a jobbágyok például, akik elpusztult falvakba települtek be, s ezért több évig adómentesek voltak, vagy a beszállásolási terhek alól mentesültek. Az 1696-1697-ben kiadott statútumokból tudjuk, hogy egyesek úgy próbáltak meg visszaélni a könnyítésekkel, hogy egyik megyebéli faluból a másikba költöztek, hogy újabb lakóhelyükön is új betelepülőknek számítsanak. Az ilyenek ellen is fellépett statútumaival a vármegye. De legszigorúbb azokkal szemben volt, akik nem teljesítették adókötelezettségeiket: a nem egészen két évtized alatt