Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója
den keresztül vezető mezővárosi tisztségeket viselt. 1674-től szinte haláláig a magistratus tagja volt. A magistratus, mint hiteles testület által kibocsátott oklevelekben 1695 és 1700-ben főbíróként említik, de a protestáns mezővárosok világi és egyházi önkormányzatának másutt is megfigyelhető összefonódása következtében neve föcuratorként is előfordult (1706)/* Pia, idősebb Körtvélyesi István (1687 körül - 175 7) a szikszói skálában kezdte tanulmányait, majd a Rákóczi szabadságharc zaklatott éveiben rövid időt a debreceni kollégiumban töltött. Néhány év vármegyei szolgálat után 1713-ban választották be a magistrátusba, ahol az utolsó helyről fokozatosan lépett előre, egyre tekintélyesebbnek tartott helyekre. Közben már az első évben substitutus bíró, 1714-15-ben perceptor, azaz a mezővárosi jövedelmek, adó, gazdaság kezelője volt. Szikszó fejlett önkormányzatában a főbíró mellett a perceptorság volt az egyik legfontosabb tisztség. Általában kellő vagyoni fedezettel rendelkező, gazdálkodáshoz értő, pénzzel bánni tudó személyek töltötték be, akiket évente írásbeli feljegyzések, számlák alapján pontosan elszámoltattak az általuk kezelt percepti ókról, erogati ók„ 12 , , rol. Nem véletlen, hogy az iskolázott, varmegyei eletben nemileg járatos Körtvélyesit már mezővárosi pályafutása kezdetén perceptorrá választották. A tisztséggel járó anyagi felelősséget mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hiánytalan számadást dokumentáló levelet még naplójában is szükségesnek tartotta megemlíteni. Körtvélyesi István különösen nehéz időszakban emelkedett az önkormányzat tagjai közé. A naplójában is említett adó mellett, éppen a széleskörű autonómia következtében önállóan vitt gazdálkodás sodorta súlyos körülmények közé a mezővárost. A Körtvélyesi által találóan "Endrediana la- birinthusnak" nevezett ügylet lényege: az 1710-es évek elején a mezőváros saját földesuraitól bérbevette önmaga, illetve földesúri jövedelmeinek egyrészét (Csákyakat illető jószágrészek Szikszón, Makrancon, Szirmay- ak által zálogban birtokolt szikszói Endrédi portiók stb.). Azonban a rossz termés az "oeconomianak rossz administrati ója miatt" belebuktak a vál13 lalkozásba, ezzel súlyos adósságokat zúdítva a lakosságra. Szikszói lakását, tisztségeit feladva maga Körtvélyesi is elmenekült, apósánál telepedett meg G-esztelyben, majd iskolázottságát kamatoztatva 1717-26 között Hernádnémetiben vállalt nótáriusságot, közben rövid ideig jószággondozói feladatokat is ellátott. 1726-ban tért vissza Szikszóra, ahol még ezévben a város hites nótáriusává választották 50 magyar forint 14 évi fizetéssel és némi természetbeni conventi oval. 1729-ig viselte hivatalát, ezután éveken keresztül a legjelentősebb posztot birtokolta: 1730- 32, 1738, 1741, 1743-44-ben főbíró volt. Naplójába gondosan bejegyezte a "bírósága" alatt történt dolgokat, 1732-ben a Csáky Imre kardinálisnál
