Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)
Ez alatt Pulszky Sándor, a fővezér is ellovagoltatott mellettünk és Irányi Dániel kormánybiztos is tartott hozzánk egy lelkesitő beszédet. Estve 5-kor a hosszú álion gálás után, elindulánk Eperjesről, Ily helyzetbe még nem valék; egyiknek karjára dőlve, és szemeimet behunyva aludtam, lábaimnak mégis menni kelle. Ejfél felé Somosra értünk, hol több úri ösmerősimmel a plébánoshoz szál- lásolám magam. December 9-én, szombaton: Szalmán töltött éj után Somosból elindulva, ebédre a félórányira fekvő Lemesánba értünk. Eddig a katonai szolgálatoktól menten itt azonnal őrtállásra rendeltettem. Ebéd utáni haszontalan hosszú várakozás után legelőre a majornál tevék inasi szolgálatokat, ezután ebédelék s vacsorálék, később pedig 9-től 12-ig egy hídnál őrt állék. Emberek s szekerek megállítása volt kötelességünk. Orállásról felváltatva alig szunyadék egy negyedig, egyszerre egy staféta trombitálása riasztott fel, utána pedig nem sokára a dob riadása. December lO-én, vasárnap: Éjfél után lehetett, amint végre a sok részeg nemzetőrt a holdvilág halvány sugarai mellett összesorakoztaták és Eperjes felé, a falu melletti rétre táborozni kivivék. A hir volt, hogy Ep erjest az ellenség már elhagyta és közeledik felénk, azonban mi történjék velünk, senki sem tudta. Az éj más része állongálásból, a puszta földöni alvásból, és az az alatt rakott tüzek melletti léteiből állott, mi alatt, a tőlünk nem messze lévő Tarcza erős uj hidja is meggyujtatott. A hid égését szemlélni végre magam is elindultam, mely - bár sok kert kerités égett rajta, - mégis szilárdul állott. A hidtól mintegy 6 óra felé, elhagyva nemzetőrtársaimat, a faluba szöktem. Itt a korcsmában reggeliztem, ezután pedig egy ágyon ülve az álomnak adám magam. Álmom sokáig nem tarthatott, mert a korcsmárosné kevés idő múlva azon hirrel rázott fel, hogy az ellenség már itt van s 3 álgyút is elsütött. Osszeszedém tehát magam és elvégezvén előre természeti szükségem, kiléptem a jajveszékléssel telt korcsmából, hol az ajtó előtt, a korcsmárosné, engem féltve, azt adá tudtomra, hogy valamennyi nemzetőr már mind elment és Budamér felé menekült. Mit volt tehát tennem, mint azon gondolattal, hogy az ellenség már sarkamon van és minden lehetőségnek ki vagyok téve, a többi után menekülni. A kiürült falut sietve elhagyva, annak végén legelőre markotányosnénkat érém utói. Ez azt nyilvánító, hogy nemzetőreink, bár már mindnyájan élt á- voztak, a rosnyaiak mégis még Lemesán előtt állnak. 739