Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
számát tekintve, ami a kézművesség differenciáltságát mutatja, nagy az eltérés a három város közt. A legkevesebb mesterséget Miskolcon találtuk, de ez is a legdifferenciáltabb iparú magyarországi mezővárosokkal egy színvo- nait mutat, a legtöbb szakma Gyöngyösön működött, a városokkal egy szintet mutatva. A differenciáltság talán már a XVI. sz. közepi állapot következemé nye. Birtokosaikat tekintve Miskolc (legalábbis a XIV. sz. második felétől) és Ráckeve királyi város, de egyik sem birtokközpont, vagy egy uradalom e- gyetlen mezővárosa. Földesúri, pontosabban világi nagybirtokosi mezőváros, egyben birtokközpont volt a másik kettő. Mind a négy fontos főközlekedési utak mellett feküdt. A magyar szakirodalomban a városok k ategóriázásához felhasznált kritériumok közül a koldulórendi kolostor csak a két földesúri birtokközpontban volt meg, azonban ott is csupán később. A zömében görögkeleti Ráckevén természetesen hiányzott, Miskolcon az ispotály helyettesíthette. Az egyetemjárók száma alapján a települések nem azonos szintűek; Gyöngyös vezet, a városoknál kevesebb, de a jelentősebb mezővárosokkal körülbelül azonos számú egyetemistával. Miskolc megközelíti, Nyírbátor hátul kullog, de még eléri a mezővárosi szintet. Ráckevéról nem jártak a mégiscsak latin egyházi irányítás alatti egyetemekre. A városterminológia sem érdektelen. Gyöngyös és Nyirbátor - a két magán földesúri város a forrásokban előbb inkább faluként (ill. birtokként, possessio) fordul elő, majd később az oppidum válik általánossá, míg Miskolc királyi kézre kerülve faluból város (civitas) lesz, hogy azt később szintén oppidumra cserélje fel. A királyi Keve civitas áttelepítésével alapított Ráckeve viszont rövid ideig falu, majd oppidum. Tehát különböző eredet ellenére valamennyi említett város a középkor végén vitán felül oppidum! Felsoroltuk ezeket az adatokat is, noha tanulmányunk célja elsősorban egy újabb kritérium, az alaprajz és építkezési mód bemutatása volt. Alap- rajzilag a legtöbbet mond számunkra Miskolc, ahol mind a történeti források, mind pedig szerencsés módon a régészeti kutatások eredményei jelentős következtetésekre adnak alkalmat. A mai városközpontra még mindig jellemző utcakeresztes megoldás viszonylagos későisége döntő jelentőségű. Itt találjuk meg a XIV. sz. végi településre jellemzően (ami azonban nem felel meg a XIII. sz.-nak) a legtisztábban a felsőausztriai Marktokra jellemző településformát: a település azonos a piaccal, párhuzamos utcák nincsenek. Bár ez a miskolci településszerkezet (ill. szerkezetek, hiszen két településről, Ő és Új-Miskolcról van szó) a királyi kézre kerülés utáni rendezés következménye, tehát a XIV. sz. második felében jött létre, hozzájárul a gyöngyösi alaprajz értelmezéséhez is. Bár az újkori Miskolchoz igen hasonló utca- keresztes településszerkezet Gyöngyösön legkésőbb a XIII. sz. végén már 56
