Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
fennáll, és napjainkig fenn is maradt, valószínű, hogy itt is eredetileg egyetlen piacutcából állt a település, ezt feltételezi különben a helytörténeti irodalom is. Ugyanilyen szerkezete volt Balmazújvárosnak is: azaz piacutca, ebből 3 2 utcakeresztes település, igaz, végül ólaskertessé alakúit, “ Ezzel szemben a XIV, sz.-i Nyirbátor két főutcájával, valamint a XV, sz.-i alapítású Ráckeve számos piacával és utcájával látszólag más tipus. Nem zárhajtuk ki természetesen az előbbi esetében sem az eredetileg egy utcából, azaz falusias, vagy "Markt"-tipusból való bővülést, de erre annyi támpontunk sincs, mint Gyöngyösön, Ráckeve érthetően más tipus. Akárhogy van is, az bizonyos, hogy az Alföldön, ill, az Alföld szélén létezett a középkorban egy olyan településtipus, amely falusias, vagy inkább vásártartási joggal rendelkező falusias tipusból, (ez alaprajzilag a felsőausztriai Marktoknak felelt meg) alakult ki. A bővülés létrejöhetett utcakeresztes, vagy párhuzamos utcás módon, sőt az alaptípus újjáalapításával (Miskolc), is számolhatunk. Végül nem zárhatjuk ki a tanulmányunk első részében ismertetett tipushoz hasonló alakulást sem: több település összeolvadását, ami „ „ „ 383 leginkább a legnagyobb alföldi mezőváros, Debrecen esetében mutatható ki. Nem lehetetlen, hogy erről beszélhetünk kisebb mértékben Nyirbátornál is, míg Miskolcon a király a XIV. sz. második felében maga hoz létre egy ilyen településagglomerációt. (Ó- és Új-Miskolc, valamint a zsellérutcák.) Akárhogy is van: valamennyi tárgyalt városunk középkorvégi alaprajza eltér a falusiastól, sőt az osztrák Markt-tipusé tói is. Az építkezési módra megint elsősorban a miskolci ásatások és okleveles adatok adnak adatokat. A kőházak építése a XV. sz.-ban kezdődött, de a török időkig számuk nem lehetett sok. Valószínűleg hasonló volt a helyzet Gyöngyösön, ahol csupán egy középkori ház maradt fenn (de több is lehetett), viszont az újonnan alapított Ráckevén már úgy látszik dominált a kőépítkezés. Ez megint általánosítható az Alföld vidékére. Debrecenben, ahol a XVII. sz.-ig emeletes ház nem épült, az épületek zöme paticsból, esetleg 384 vályogból épült. A szabad királyi várossá lett Szegeden már több kőház állott, de itt is csak a XV. sz. végétől.^Az Alföld széléhez közel eső, Gyöngyöstől nyugatra fekvő Pásztó oppidumban is álltak kőházak, sőt többszintes, alagútszerű pincéket is tártak fel.300 Nos igaz, az Alföld szélén, Miskolcon, Gyöngyösön, Pásztón, vagy Ráckevén a kő, mint építőanyag rendelkezésre állott, míg az alföldi Debrecenben, vagy Szegeden nem, az a tény, hogy Miskolcon és Szegeden egyidőben kezdenek kőházakat emelni, mégiscsak elgondolkoztató. Úgy látszik tehát, hogy az alföldi mezővárosok fejlődése hosszas folyamat volt. Adott példáink alapján azt mondhatjuk, hogy XIII. sz.-i piachelyekből, kisebb árucsereközpoiltokból a XIV. sz.-ban jöttek létre azok a kivált57
