Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Tóth Péter: Miskolc levéltára és Nyíry Dániel

tosabb feladata a levéltárban elhelyezett iratanyag őrzése, kezelése, rendezése és rendben tartása. Mindezek mellett mutatókat keli készítenie a közgyűlési jegyzőkönyvek minden egyes évfolyamához, kezelnie kell az anyakönyveket, a vizikönyveket és azok okirattárait, el k .11 készítenie a hivatalok vagy magánszemélyek által kívánt hiteles másolatokat a levéltári iratokról. A szabályrendelet azt is megengedi, hogy a levéltáros kutatómunkát végezzen a levéltárban, de a következő kitétele már erősen megszorítja ezt a

lehetőséget: kimondja ugyanis, hogy "a polgárrr,ester nem tulajdonképpeni le„ , „ , 14

veltarosi teendőkkel is megbízhatja a leveltarnokot" - s amint látni fogjuk,

a polgármester élt is ezzel a jogával, csaknem lehetetlenné téve Nyiry tudományos kutatómunkáját.

Nyiry Dániel ugyanis tudós levéltáros volt, nem hivatalnok. Levéltárrendezési munkáit a kor tudományos színvonalának megfelelően végezte Miskolcon és másutt - Boldván - is. Legfontosabb feladatának a levéltár kutathatóvá tételét, a történeti értékű iratok megőrzését és megmentését tartotta. Már 1911-ben sor került egy nagyszabású iratmentési akcióra: éppen Nyiry Dániel szerzett tudomást arról, hogy a diósgyőri kincstári uradalom a régi iratait elszállíttatta a papírgyárba, hogy ott újra feldolgozzák. A városi tanács engedélyével és a múzeum segítségével Nyiry maga ment ki a papírgyárba, s ott hosszú heteken keresztül vizsgálta az iratanyagot, kiválogatva belőle a történettudomány számára értékes iratokat. Ő gondoskodott arról, hogy ezek a múzeumba kerüljenek, ő alakított ki belőlük egy időrendi sorozatot. A múzeumból az 1950-es években került át ez az iratanyag a Miskolci Állami Levéltárba.

Nyiry Dániel pályafutását az I. világháború kitörése zavarta meg. 1916- ban vonult be katonai szolgálatra, mint tartalékos tiszt. A harctérre került,

ahol többször is megsebesült, majd felgyógyulása után az egyik bácskai

15 ,

hadifogoly-tábor felügyelő tisztje lett. Hazatérte után családjával Boldvara költözött, s ott lakott 1927-ig. Élete utolsó öt esztendejét újra Miskolcon élte.

A megye és a város történetének kutatása kezdettől fogva legfőbb célként lebegett Nyiry Dániel szeme előtt. Kiváló latin és német tudása, alapos paleográfiai ismeretei lehetővé tették számára, hogy az eredeti forrásokat tanulmányozza. Sajnos, mint annyi nagyra hivatott történésznek, az ő életműve is torzó maradt. Hatalmas mennyiségű kutatócédulájának nagy részét elpusztította a háború; ám a fennmaradt néhány kötegnyi töredék is bizonyítja, milyen jelentős dolgok megalkotására lett volna képes, ha sorsa és körülményei megengedik.^ Nem fordíthatta minden idejét a kutatásokra sem: éveken keresztül például a polgármester utasításának megfelelően - amelyhez, mint láttuk, a szabályrendelet szerint joga volt - leven-