Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
A városi oklevelek intitulatioi a városi hatóság összetételére is felvilágosítást nyújtanak. Az első, 13 76. évi oklevél kivételével, ahol a bíró mellett négy esküdt szerepel, valamennyi oklevélben, akár Ó-, akár Új-Miskolc állította ki, vagy akár nem mondják ki, hogy melyik a kettő közül, a bíró mellett csak két esküdtet neveznek meg, utána pedig általánosságban utalnak a cívisekre és hospesekre, azaz a polgárokra és vendégekre^ ‘ A magyar városoknál a 12 esküdtből álló tanács volt az általános, amit számos mezővárosnál is megtalálunk. Más mezővárosoknál azonban a tanács csak hat, olykor négy, és alig egy-két esetben csupán két esküdtből áll: így a szintén északkelet-magyarországi Sátoraljaújhely esetében. Igaz, ott a 2 esküdt 308 mellett 12 öreget is említenek. Minden jel arra mutat, hogy Miskolcon is valami hasonlóval kell számolnunk. Két városi oklevélben a bíró melletti két 3C esküdtet tfiurati censum exigentes"-nek, azaz adószedő esküdtnek nevezték. A XVI. sz. második felében látszólag változik a helyzet. Az 1569-es miskolci városi protocollumot a főbíró, négy megnevezett esküdt bíró, valamint a 310 „ „ senatorok idejében kezdtek vezetni. A következő evben a varos egyik oklevele a bíró, négy királyi adószedő esküdt, valamint a többi esküdt ne- 311 vében kelt. Egy 1585-ös városi jegyzőkönyvi bejegyzés szerint a tanács a főbíróból, tíz megnevezett személyből, négy "esküdt bíróból" állt, de ezen , 312 felül városi nemesek is szerepelnek. A Miskolctol keletre fekvő Tokaj mezőváros élén a XVII. sz. elején a főbíró mellett két "szolgabíró", valamint 313 esküdt tanácsbeli személyek álltak. így tehát az északkelet-magyarországi területen az országosan szokásos bíró és 4-6-12 esküdtből álló tanács helyett egy más rendszer mutatható ki: bíró - két esküdt - többi tanácsbeli. A két esküdt nemcsak az adószedésben, hanem a tokaji példa alapján másban is segédkezett a bírónak. Ez a rendszer nem feltétlenül jelenti a városi autonómia fejletlenebb típusát, hanem valószínűleg más városjoggal van kapcsolatban, ezt azonban egyelőre nem tudjuk kimutatni. Még csak annyit, hogy Miskolcon 1376-ban, majd újból a XVI. sz. második felében nem két, hanem négy esküdt állt a bíró mellett. Valószínű, hogy a négy esküdt a két miskolci városrészre utal* A XIV. sz.-ban a két miskolci városnak talán még közös bírája volt, a XVI. sz. második felére pedig az ó- és újváros már e- gyesült. A város középkorban kapott kiváltsága részletes elemzésére nincs itt terünk. A lényeg az, hogy általában nem érték el a szabad királyi városok privilégiumait. így pl. 1512-ben a zöld viaszpecsét használatának jogát kapta meg a város,3^ akkor, amikor a nagyobb városok már a piros viaszpecsét 315 .. , elnyerésére törekedtek. A középkori Miskolc fejlődését leginkább az gátolt a, hogy nem volt egységes település. Ez nemcsak az óváros és az újváros különbségében mutatkozott meg, hanem a zsellérek külön kiviiltsugui- 44
