Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)

nagyobb levéltárakat nem láttam, s bennük gyakorlatra nem lehettem szert, de a hiány érzete megvan, egy adag kíváncsisággal, s kisebbrendűségi

, , 15 7

erzessel vegyest" - írja Román János. A konventi előadó közbenjárására a következő év augusztus lO és szeptember lO-e között a LÓK lehetővé tette, hogy Román János szakmai tapasztalatokat szerezzen az Országos Levéltárban.

Az 1952-es esztendőt az elhelyezés és berendezés tekintetében szintén jelentős dáturmcént jegyezhetjük fel. A levéltár az előtte lévő folyosó résznek a hozzácsatolásával s az onnan nyíló egyik nagyobb helyiség (a régi zene-terem) jóminőségű irodai berendezésével együtt gyarapodott. Ezzel az archívum egy, a raktári résztől különálló, tágas, alkalmas dolgozó és kutató egységet nyert. A raktárak több folyóméter polccal növekedtek. Poroltó készüléket helyeztek a folyosóra, ezáltal a tűzbiztonsági előírásoknak megfelelt az intézmény.

A levéltár "belső üzemi" munkájának három ága bontakozott ki: a/ a gyűjtőmunka b/ a rendezés, és a c/ kutatószolgálat.

a/ Ezek közül a kezdeti időben a legerőteljesebben a gyűjtőmunka folyt. Az 1950. évi 29. tvr. szellemében az iratképző szerv csak egy bizonyos ideig őrizhette iratait, és utána át kell adnia az illetékes archívumnak. Az 1610/l950-es VKM rendelet ezt az időhatárt 5 évben szabta meg. - A levéltárnak e téren hatalmas lemaradást kellett behoznia. Hiszen az elmúlt évtizedek során a kerület és a kollégium intézményeitől alig került be valami. A helyzetet nehezítette, hogy ez évben megszűntek a kollégiumi intézmények, és teljes iratanyagukat át kellett venni. Közben figyelemmel kellett kísérni a háborúban vagy azután megsérült egyházközségi, egyházmegyei levéltárak kallódó anyagait. - így ebben az esztendőben az archívumban őrzött iratmennyiség a korábbiakhoz képest megháromszorozódott. Az átvett és elhelyezett irattömegek általában három területről érkeztek:

1. Az egyházkerületi és kollégiumi hivatalok levéltárivá érett és azon túli iratai.

2. A biztonságosabb megőrzés és szakszerű kezelés érdekében berendelt vagy letétbe helyezett anyagok. Ezek voltak az ún. mentőakciók.

3. A rokongyűjteményektől a gyűjtőterület elhatárolása után átvett anyagok.

A legsürgősebb a megszűnt kollégiumi hivatalok iratainak beszállítása 158

volt. 1952-ben kerültek be a szupplikációs iratok (4 csomó), a Gazdasági Választmány elnöki hivatalának újabb anyaga, könyvei és aktái hét db 20 kg-os ládában, a gimnázium igazgatójának 27 db könyvalakú aktá- 452