Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
I 1 teológiai tanári állása mellett 1931-ben a következő tisztségeket töltötte be: a főiskola Igazgatótanácsának tagja és jegyzője, az egyetemes tanügyi bizottság teológiai előadója, a sárospataki egyháztanács tagja, egyházkerületi aljegyző, egyházmegyei tanácsbíró, az országos zsinat egyik jegyzője, a Sárospataki Református Lapok szerkesztője. Katedráján heti 12 órában adta „ 129 elő a teológiát es a francia nyelvet. Annyi teendő és a levéltárban egyre növekvő kutatószolgálat melleit nem lett volna elképzelhető számottevő rendezési munka. Ezért Marton János a beérkezett anyagokat ügyviteli rendban hagyta és lárolla. Egy 1936-os konventi jelentés részletesen foglalkozik a Magyarországi Református Egyház levéltárainak sorsával. így a pataki kollégiumi és egyházkerületi levéltár állapotáról is megemlékezik. A Zsoldos-sor bemutatása után ezt írja: "... a további anyag rendezetlen állapotban lerakva fekszik. Ez az anyag a közös iratsorozatba nem volna beillesztendő, hanem az ere130 deti ügykezelési rendszerében volna felállítandó." Tehát a provenienda elvet látja és ajánlja megvalósíthatónak a továbbrendezés kérdésében. Kitekintve az ország más református levéltáraira a konventi jelentés a- lapján, mégis azt kell mondanunk: a levéltár összképe (rendezettség, kutató- szolgálat, dologi és személyi feltételek) a legkedvezőbb a többihez hasonlítva. A dunamelléki kerületi archívum "nem éppen megfelelő helyiségben és módon van elhelyezve", kezelője a püspöki titkár. A dunántúli anyag "csoportjai még átrendezésre és egészükben elenchizálásra és indexelésre szorulnak". A budapesti főiskola anyaga rendezésre vár, a debrecenié leltár és elenchus készítésre, a pápainak meg egyelőre kezelője sincs... stb. Zsoldos Benő olyan alapos munkát végzett, hogy még húsz év után is a legrendezettebb levéltárként tartották számon a sárospataki kollégiumi és egyházkerületi archívumot, holott e húsz esztendő alatt számottevő rendezés nem történt. Ezt az állapotát rögzíti a Levéltári Közlemények hasábjain megjelent ismertető, amelyik így hangzik: "A tiszáninneni egyházkerület levéltárában, a- mely Sárospatakon a főiskola épületében helyeztetett él, a kerületi levéltár anyaga a főiskolai levéltár anyagával, az ebben lévő különféle külső eredetű darabokkal együtt egy sorozatba rendeztetett s a sorozathoz elenchus és cédulakatalógus készült. Ez a közös sorozat 1912-ig terjed, azóta az anyag ügyviteli rendben maradt. A főiskolai anyagban több száz különféle jegyző-, , _ , ni szamadas-, és más könyv található." A korszakban legjelentősebb levéltári munkának könyvelhetjük el a kutatószolgálatot. Marton János hivatalba lépése után ugrásszerűen lendül fel a kutatási, kölcsönzési és tájékoztatási esetek száma. Míg 1900 és 1921 között hét kutatási eset dokumentálódott, addig 1921-től 1944-ig majdnem a nyolcszo- 444
