Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
A levéltári anyag gyarapodása 1919-1944: között Év Mennyiség Az iratok tárgya, évköre Ki szállította be 1918 6 db bírósági irat ? 1920 3 láda kiselejtezett irat püspöki hivatal Miskolc 1927 15 egység irat G-azdasági Választmány 1931 1 láda irat püspöki hivatal 1931 több irat » 1932 ? Révész Kálmán hagyatéka M II 1934 több láda irat I. 193? 1 láda irat, 1921-el bezárólag Il II 1940 3 láda irat, a volt Slovenskoi Tiszán- inneni Református Egyházkerülettől 19 22-193 6-ig Püspöki hivatal, N agykapos 1940 9 egység iktatókönyv (1890-1909) Püspöki hivatal, Miskolc 1944 ? jegyzőkönyvek (1936-1943) Gazdasági Választmány 1944 18 db elemi iskolai napló Főiskola, Sárospatak A táblázatban megfigyelhető, hogy Marton János levéltárnoksága alatt 11 alkalommal történt jelentősebb iratátvétel. Elsősorban a püspöki hivatal gondoskodott az iratok elküldéséről, a harmincévesnél régebbi dokumentumokat helyezték el a levéltárban. Egyetlen esetben történt (1920) selejtezés az i- rattárban. A kollégium hivatalai viszont csak három alkalommal hoztak be némi anyagot. Ezek továbbra is irattáraikban zsúfolták be a már levéltárivá é- rett dokumentumokat. A két világháború között beszállított iratok jellege már előre vetítette a levéltár háború utáni hármas: egyházkerületi, kollégiumi és családtörténeti profilját. Az átvett iratok mennyiségét tekintve, elrendezésük nem jelenthetett nagyobb megterhelést. Hiszen az egyházkerületi irattár már 1890-ben bekerült. A huszas évektől folyamatosan (1920, 1931, 1932, 1934, 1937, 1940) begyült irattár összképe már sokkal rendezettebb állapotot mutatott tárolása és esetleges feldolgozása ezért könnyebbé vált. Mégis a két világháború közötti levéltári munkának csak kisebb hányadát tette ki az iratbegyííjtés és a rendezés. Marton János korántsem fordított any- nyi gondot a rendezésre, mint Zsoldos Benő. Személyével kapcsolatosan találó az egyetemes konvent 1936-ban megfogalmazott általános érvényű megállapítása: " ... a levéltárnok ... a levéltárnoki tisztséget csupán mellékfoglalkozásként látja el s így már ideje sem juthat a levéltár megfelelő karban tartására és rendezésére..."128 Valóban így volt ez Marton János esetében is, aki 443
