Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hajdú Zoltán: Az 1925. évi Zemplén megyei közigazgatási tájékoztató lapok történeti-földrajzi és településtudományi felhasználása
FÜGGELÉK Zemplén vármegye Tokaji járás Tarcali jegyzöség Közigazgatási tájékoztató lap Tárcái nagyközség közérdekű viszonyairól. I. A község általános leirása. A/ A község történeti leirása. 1. A község keletkezésére, fejlődésére, esetleg elpusztulására és újra felépülésére vonatkozó adatok. A község a múltban rr.e- Külön íven lyik vármegyéhez tartozott és onnan mikor kebeleztetett át? Volt-e és mi a korábbi vagy történeti neve, hivatalos nevén kívül más használatos neve, esetleg mi a nemzetiségi neve? Település esetén kik és honnan jöttek a községbe? (4 oldal külön lapos, kézzel írt melléklet): "Tárcái község Anonymus történeti leirása alapján a honfoglalás idejében már lakott hely volt, hogy mi volt ennek a helynek a neve ismeretlen. Anonymus szerint Ond, Retel és Tárcái (Turzol) Árpád fejedelem vezéreinek nagyon megtetszett a vadászatra, halászatra és baromtenyésztésre alkalmas, szép fekvésű terület s mind a hárman versenyeztek annak birtoklásáért, s óhajtották a fejedelemtől megnyerni a községet s ennek területét. A versenyző vezérek között, Ond vezér tanácsára végbement lovagló versenyen, hogy t.i. hármok közzül a Tárcái mellett fekvő "Kopasz" hegyre ki tud lóháton leggyorsabban feljutni, Tárcái vezér lett a győztes, - ő kapta meg a Fejedelemtől a községet és annak környékét, Tárcái vezértől nyerte a község a nevét. Tárcái vezér lovagsirját, a szöllőhegyek újratelepítésénél, a rigoliro- zás alkalmával az 1892. évben, a tarcali u.n. Vinnai szőlőhegyen, Tarcali Dávid nyug. honvéd alezredes szőlőjében, meg is találták, a lovagsir- ban talált katonai fegyverzet és diszitések a Magyar Nemzeti Muzeomban vannak elhelyezve. Bár arra, hogy a talált lovagsir tényleg Tárcái vezéré volt-e, közelebbi adatok nincsenek, de a Magyar Nemzeti Muzeom és Történelmi társulat itt megjelent kiküldöttjei, az eltemetés módjából, tj. a lovagsir közepén lóháton volt eltemetve a vezér, a sir négy sarkában egy-egy ülőhelyzetbeni szolga - megállapitották, hogy az eltemetésnek ez a módja s a talált fegyverek és diszitések a honfoglalás idejéből valók, s a temetésnek ez a módja csak vezért vagy törzsfőnököt illetett meg, s miután Tárcái vezér e helyen lakott, a talált sir és fegyverzet csak is Tárcái vezéré lehetett, mint ilyet szállították be a Magyar Nemzeti Muzeomba. Tárcái község állandóan Zemplén vármegyéhez tartozott s a 16-ik századig királyi birtok volt. Nevezetessége a községnek, hogy Kálmán király az 1111-ik évben itt 379
