Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

sokkal nagyobb, hazánkból a* reactió mar több részeket elszakított, a’ győzelemhez hát kevés reményünk lehet, pedig jaj nekünk, ha meggyőzetünk."

(III« 71 a) Naplója a szabadságharc országos eseményeinek is hű krónikája. A másfél éves háború minden részletét feljegyzi. Kevés megjegyzést fűz most már az eseményekhez, csupán naponként sorolja fel őket. A függetlenségi nyilatkozat szerinte desperált lépés. "Én csak annak tulajdonítom - írja -, hogy mindegynek tartják már akármit csinálunk". Május 23-án veszi kezébe azt a Közlönyt, amelyben a "muszka beütést" hivatalosan is elismerik. "A haza megmentése végett tehát a* muszka ellen keresztes háború rendeltetik. Jún. 6-ra általános böjt, minden csütörtökön egy a’ kormánytól küldött imádság elmondása, harangozás 3. hétig sat. parancsoltainak. Ezen intézkedésektől ugyan kevés siker várható, hacsak másként nem segít rajtunk a* magyarok. istene". (lU. 79 a)

Szűcs Miklós tehát már 1849 májusában felméri, hogy a magyar győzelemre sok remény nincs. Június 26—án az orosz sereg már a város határában állott. Ekkor már véglegesen lemondott arról is, hogy legalább valamiben is segítse a szabadságharc sikerét. Néhány társával Parasznyára menekült, innen július 1-én Varbóra bujdosott, s minthogy a rémhírek még mindig nem ültek el, 5-én Tardonára mentek, 8-án pedig semmiféle rémhírnek hitelt nem adva, hazakocsiztak Miskolcra. A város még ezután is gazdát váltott. Naponként szemléli a háború pusztításait. S július végén, a hosz- szúnak tűnő menekülés, a rémhírek özöne, a pusztító kolera tudata közben ismét csak megfogalmazza véleményét a függetlenségi nyilatkozat nem történt volna, ha Ausztria nem semmisítette volna meg Magyarország alkotmányát, " ... tehát desperati óból történt a függetlenség kimondása. Igaz, hogy akkoriban egymást érték a győzelmek, de Európa valljon fogja-e tűrni A- usztria vesztét? s kérdőre vonni a* muszkát azért, hogy a szent szövetséget megtartá?" ( III. 82 b)

S most már csak Világos volt hátra. "Péntek nap volt 17-n midőn a* világosi hírt meghallottuk. - Utána való vasárnap el kezdett az eső esni és esett egy hétig, mint ha az idő is a* haza sorsát siratná". (III. 83) Októberben már jóformán csak a szörnyű terror áldozatainak a nevét jegyzi fel naplójában, majd a hónap végén egy érdekes megjegyzés olvasható: "Újra elolvastam Széchenyi Kelet népe 1841. című művét és programm töredékeit.

E* művek most igen érdekesek, bámul az ember szerzőjük csaknem jóslói éles előrelátásán, most Ion előttem világos sok dolog, mi pár évvel ezelőtt megfoghatatlan volt nekem", (ill. 85 b) S azután a hosszú téli estéken, decemberben napról napra feljegyzi e bukásba torkolló küzdelem legjelesebb eseményeit.

A szabadságharc elbukott. Szűcs bezárkózik. Három vaskos kötetet írt

316