Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

tele élete első három évtizedéről, tulajdonképpen alig másfél évtized alatt. 1850-től 1886-ig pedig harminchat esztendőt ugyancsak három kötetben örökíti meg. Naplójának ez a szakasza azonban már csak nagyon kis részében tarthat közérdeklődésre számot.

Most már egyre szótlanabb lesz. További három kötetében politikai érdeklődése hátterébe szorul. Különösebben nem izgatja sem a közélet, sem az egyházi élet, sem a könyvtár, sem a kaszinó. Kiábrándul olvasmányaiból is. Naplója első három kötetében is találunk bőségesen gazdasági természetű feljegyzéseket. Ezek közül - véleményem szerint - különösképpen értékesek azok á jegyzetek, amelyek pénzkiadásával kapcsolatosak. Naplójából megtudjuk, hogy mennyi egy ruhavarratás, egy foghúzás, egy kalap, egy Miskolcról Pestre tartó szekérbér, mennyit fizetett színházi vagy cirkuszi belépőért, mennyi volt egy szüreti szedő vagy egy puttonos napszám, mi-be került egy hordó. A szabadságharc bukása Után inkább a gazdasági kérdések érdeklik. Figyelemmel kíséri az időjárás változásait, lejegyzi a termésadatokat, s a vele történtekről a lehető legkevesebbet ír.

Naplójának nyílván nagy értéke még, hogy néhány jeles költőnkkel, publicistánkkal, Írónkkal, politikusunkkal személyesen találkozott. Ha ezekről csak a legkevesebbet jegyzi is le, már ennyi is elegendő ahhoz, hogy esetlegesen jó életrajzi adalékul szolgálhasson.

Életében kiváló politikusokkal találkozott. Eæk között természetesen a legelső helyet Szemere Bertalan foglalja el. 1836-ban ismerkedett meg nevével, ekkor a fiatal Szemere a miskolci színházban műkedvelőként lépett fel (i. 7 b). Pesten igen gyakran találkozott vele, bátyjánál, Szemere Pálnál. Tudta róla, hogy könyvén dolgozik (i. 59 b), s alig hagyta el utazásáról szóló könyve a nyomdát, Szűcs azonnal megvásárolta, s olvasta (i. 79 b). 1841-ben már rendszeres kapcsolatban állt Szemerével (III. 9 b). 1841 októberében újabb találkozásra került sor, politikai példaképe ekkor tért vissza országjáró körútjáról (II. 29 a). Igen népszerű a radikális ifjúság körében, s lelkesen támogatják az egri járás főszolgabírói hivatalára való pályázatát. Már 1842-ben felmerült, hogy az evangélikus és a református iskolákat egyesítik, a terv megvalósítását egy bizottságnak kellett előkészítenie. A tagok között volt Szemere is (II. 33 b). 1842-ben az ő javaslatára függesztették fel, nagyon politikusán, a honoratioroknak azt a kérelmét, hogy a politikai jogok gyakorlásában, hivatalok vállalásában ők is, tehát a nem nemes értelmiségiek is részt vehessenek (II. 39 a). Egyébként azonban sem szeri, se száma azoknak az adatoknak, amelyek Szemerének a közélettel, a megye politikai életével, kultúrális tevékenységével kapcsolatosak. Szűcs Miklós figyelemmel kiséri példaképének magánéletét, politikai szereplését. Tud házasságkötésének körülményeiről (III. 41 b, 42 a), apósának haláláról (III«

317