Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
túl csak a legritkább esetben tud jutni. Az ősztáiykülönbséget felfedezi. Meg- botránkozik Pesten azon, hogy a gazdagok külön temetkeznek (i. 64 a), nevetségesnek tartja, hogy a késmárki nemesek a noble címet rendszeresen használják, s mégis azt hiszem, egy pillanatra sem jut eszébe, hogy a mágnások és a köznemesség között legalább oly éles az ellentét, mint a köznemesség és a parasztság között. Szűcs Miklós naplójának jelentékeny részét útleírásai teszi ki. Hatéves korától jegyzi utazási élményeit, valójában azonban csak eperjesi esztendeje után jön arra rá, hogy érdemes útiélményei során bizonyos tapasztalatokat is levonni. Életének legjelentősebb élményei külföldi utazásai. Lengyelországba és Krakkóba utazott, amikor először elhagyta az országot. Késmárkról indult néhány diáktársával, s igen nagy tapasztalatokkal tért onnan haza. Már első külföldi utazása során kiderül, hogy tulajdonképpen minden érdekli. Nem ok nélkül jegyzi meg, hogy a lengyel utakat mérföldkövekkel látják el, s egy-egy útelágazásnál az utazót eligazító táblákkal segítik. Megfigyeli, hogy milyen vallásosak, milyen katolikus szokásokat őriznek szomszédaink. Figyelmét természetesen leköti az egész ország politikai berendezkedése, a kereskedelem, a mezőgazdaság, legjobban azonban a városok múltja, múzeu„ . 36 ma érdekli. Többször megfordul Bécsben. Hosszú listákat ír arról, hogy mit lát. 183 9- ben megnézi a szent István dómot, a szent Péter templomot, a fegyvertárat, a népkertet, természetesen színházba is elmegy. A képtárakat, a császári kastélyt. Kikocsizik Schönbrunnba, itt megnézi az állatkertet, a császári kocsikat. A városban természetesen megtekinti a Burgot, a régiségtárat, a politechnikumot. Napokat tölt el a császárvárosban, s ez alatt szórakozásra semmit sem gondol. Nem mulasztja el azonban meghallgatni Straussi. S tapasztalatait hamarosan rögzíti is (i. 35 b - 42). Másodszor 1843-ban jut el Bécsbe. Ekkor újból megnéz mindént, s bécsi útjáról megint levonja a tanulságokat. (II. 72 a - 78 a) Legközelebb mér csak 1845-ben kerül ide, ekkor öccséért utazik, hogy hazahozza. (III. 30 b) Bécsnek igen élénk a kereskedelme, az emberek kedvesek, általában szeretik a mulatságot. Sok rendőrrel lehet találkozni, s ezt a magyar fiatalember egy kissé indignálódva említi meg. Lengyelországon és Ausztrián kívül más európai országban nem volt, Nagyon valószínű, hogy szívesen utazott volna, ehhez azonban anyagi lehetőségei nem voltak elegendők. Nem jelentenek számára kisebb élményt pesti útjai sem. Hazája fővárosa, múltja jobban érdekli, mint Bécs vagy Krakkó. Pesten 1839—ben volt először. Ekkor Pozsonyba utaztában állt meg néhány napra, hogy a főváros nevezetességeit megtekinthesse. 1840-ben pedig, mint már többször említettem, egy 309
