Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
évig fenn is él Pesten. 1843-ban, 1945-ben és 1848-ban járt itt újból. Ezen kívül még számtalan hazai utat tett meg. Ep erjes és Késmárk, valamint az útközbe eső városok természetesen mind ismerősök. Legnevezetesebb útja az 1845-ös Bereg megyei kirándulás. Útvonala a következő: Miskolc, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Nagymihálv, Ungvár, Munkács, Beregszász, Vásáros- namény, Lónya, Beregszász, Munkács, Helmec, Szőlőske, Széphalom, Sárospatak, Miskolc. (III. 11 a - 13 b) Jár azonban Párádon, Szentendrén, Kunmadarason, Szilvásváradon, Zeleméren, Debrecenben, Kassán, Tátrafüreden többször is, Kecskeméten. Nem mulasztja el azt sem, hogy Miskolc közvetlen környékét meg ne tekintse. Gyakran megfordul a Blikkben, a közeli Hámorban, ellátogat az Aggteleki cseppkőbarlangba, Tiszakeszibe, Mezőcsátra szívesen jár vadászni. Később, 1850 után már nehezebben mozdul ki Miskolcról. Családja nincs. Ha utazik, annak a szabadságharc bukása után egy oka lehet: pihenni vá37 gyik vagy egészségét megy kúrálni. Útiélményei és olvasmányai mellett világnézetét nagymértékben alakították színházlátogatásai. Egy helyütt már említettem, hogy színházi élményei olykor csak arra szorítkoztak, hogy a látott darab címét és az előadás napját rögzítik. Alkalmanként azonban felfedezhető a színi kritika vagy legalább csak a jelentékenyebb szereplők neve. Színi élményeinek listája alapján egy reformkori fiatalember drámaismeretére is fény derülhet. A színházi élmény szerzéséről utazásai során sem feledkezett el. Miskolcon, Pesten, Pozsonyban, Bécsben lát színi előadásokat. Egresy Gábort, Schodelnét csodálhatta a világot jelentő deszkákon, vagy még arra is volt alkalma, hogy magánemberként találkozhassék egy-két jeles színésszel. Miskolcon nagyon sokszor műkedvelők éltetik a színházat, s mint már a Szűcs Sámuel színházi jegyzeteivel kapcsolatban is megjegyeztem, maga Szemere iS játszott az egyik műkedvelő társulatban, tevékenyen közre mílcödött, egy alkalommal 3 8 a színháznak díszletekkel való ellátásában is. Nem sajnálja az időt Szűcs a "bohózatoktól" sem. Bőségesen látott és hallgatott operát is Ez - úgy érzi - elvonja a nézőközönség figyelmét a magyar nyelvtől. A színház a nemzeti gondolat fóruma volt a reformkorban, az opera szükségképpen a muzsika internacionalizmusa irányába terelte a nézők és a hallgatók figyelmét. A Báléj című operát például háromszor is megtekintette csak azért, hogy a színházat zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődésének az okát kikutassa. Nevetségesnek tartja az "olyan természetellenességet", mint például azt, hogy a haldokló énekel. Egyébként is - írja - a dal szövegéből jóformán semmit sem ért a közönség, s mégis tódul a tömeg. Nem lehet ennek más oka - magyarázza - mint az, hogy mindenki műveltebbnek akar látszani, mint amilyen a valóságban, s ha már divat, mert az az operajárás, hát min310
