Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
Bátyjától, a fiatalabb Szűcs Sámueltól viszont ránk maradt vadam ennyi naplóját. A tizenhárom kéziratos kötet egy teljes emberi életet fog egybe, s nemcsak jeles krónikája a múlt századi Miskolc politikai, közigazgatási eseményeinek, hanem az egész ország történetének is nagyszerű tanúja. Samut különösképpen a kultúr história foglalkoztatta, s kutatott témáiból, mint a miskolci nyomda vagy a színház történetéről. Samu naplója egészen 1886-ig izgalmas, közérdeklődésre számot tartó olvasmány. Őt a világosi katasztrófa s személyes élete nem fordította el a közélettől, érdeklődését városa sorsa 30 * , „ . _ iránt haláláig megőrizte. Miklós viszont - bar o is haláláig vezeti naplóját - a szabadságharc bukása után már csak a legszükségesebb gazdasági, pénzügyi kérdéseket veti papírra. Naplójának ez a szakasza tehát köz- érdeklődésre már alig tart számot. 31 Szűcs Miklós naplója hat kézírásos kötet. A sorok világosan elárulják, hogy Miklós az önképzés fontos, ha nem a legfontosabb eszközének tartja a naplóírást. 1842-ig bizonyára csak rendszertelenül, alkalmanként írta le élményeit, ekkor azonban "Én is elhatárzám tehát magamban eddigi naplómat rendbe szedni, folytatására nagyobb gondot fordítani. Ebben is nehéz a kezdet, mindaz által sietek hozzáfogni, mert gyakorlat tökéletesbít mindenben ..." (Január elején 1842. I. 3 b) Eddigi jegyzeteinek rendbeszedése bizonyára annyit is jelentett, hogy korábbi, csak alkalmanként papírra vetett impúruma- it most egy erre a célra rendszeresített füzetbe kezdi bemásolni. Szemere Bertalan nemcsak politikai nézeteire hatott, hanem naplója vezetésére is. 1841-ben feljegyzi az alábbiakat: "Szemere Bertalan utazásának, melyet már Pesten is olvasék isméti forgatása közben, a* naplóvitelről elmondott szavaitól áthatva feltevém magamban több szorgalmat fordítani naplómra, mint eddig fordítók ..." (il. 19 b) Nyilvánvaló tehát, hogy tudatos írói tevékenységről van szó, mindent le akar jegyezni, ne maradjon ki egyetlen gondolatfoszlány sem, mert majd egyszer, idézi Szemere szavait, összeszedheti ezeket és csokorba kötheti, mint a virágot. A hat kéziratos kötet az alábbi időkre oszlik. Az elsőt születésével kezdi s eljut ebben 1840 végéig. Minthogy azonban azok az imént említett impurumai is legfeljebb csak tizenöt éves korától datálódhatnak, ezért élete korábbi másfél évtizedét kizárólagosan emlékezetére vagy családtagjainak elbeszélésére hagyatkozva kellett megírnia. Tizenöt éves korától már vannak alkalmi jegyzetei, naplója letisztázásakor, végleges formába Öntésekor már elsősorban ezekre támaszkodik. A pozsonyi és pesti esztendejét talán még ezekben a futó jegyzetekben sem örökítette meg, ezért előszedi édesapjának küldött leveleit, s az eseményeket úgy idézi fel, hogy ezeket a leveleket bemásolja füzetebe. A második kötet 1841-től 1843-ig, a harmadik 1844-től 1849 végéig tár306
