Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
marty István azt a rágalmat Szemere ellen, hogy ellopta a leánya fülbevalóját. Szemere megpróbálta a rágalmakat kikerülni, ajánlatot tett a fülbevaló elkészíttetésére, ehhez azonban kérte az elveszett párját. Ez a rágalom az ifjúságot szerfölött nagy ingerültségbe hozta. A rágalomhadjárat ezután továbbfolyt, most azonban már az ifjúság ellen. Ennek főforrása Palóczy Tamás volt, aki azt terjesztette, hogy az ifjak némely család kiirtását vették tervbe. A képtelen vádnak az lett a következménye, s erről már egyszer itt beszéltünk, hogy mindkét felet, a fiatalokat is, Palóczy Tamást is megfelelően megrótta a megyegyúlés (19 b). Az ifjúság pártba szerveződése ekkorra nagyjából befejezettnek tekinthető. A Major utcai tudós társaság literátus tagjai most már a radikális baloldali politika legkövetkezetesebb megyei képviselői lettek. 1945 februárjában már ellenpárt is szerveződött, s ez nyilatkozatban hívott fel mindenkit arra, hogy a most uralkodó pártot, tehát az ifjúság pártját megdöntse (III, 20 a). 1845-ben Miskolcon különös botrányról beszélgetett a város lakossága. A védegyleti bálban, amelyet 1845. február 4-én tartottak, a Szemere Bertalan ellen már eddig is fokozott rágalmakat tovább szaporították. Szemere e- gyik ellenfele, Palóczy Tamás, Palóczy László renitens, feltűnni akaró fia, mindenképpen alkalmat keresett arra, hogy a radikális ifjúság politikai terveit megakadályozza. S minthogy semmibe sem tudott belekötni, azt kezdte terjeszteni, hogy az ifjúság minden úri család kiirtását vette tervbe. Az ifjúságot rendkívül felháborította ez a nyilvánvaló rágalom, s ezért február lO-én a kávéházban a fiatalság képviselői nyilvánosan magyarázatot kértek a rágalmazótól. Palóczy Tamás számítva a kérdésre, s mindenképpen arra törekedve, hogy valamiféle konfliktust provokálhasson ki, mintha védekezni akart volna, fegyvert rántott elő a zsebéből. A provokáció felbőszítetne az ifjúságot, nem tudtak a rágalmazóval mit csinálni, lefogták, kezéből kicsavarták, zsebeit megtapogatták, s a még nála található másikat is elvették tőle. Az ügy természetesen mindkét fél, Palóczy Tamás és az ifjúság kérésére a megyei közgyűlés elé került. Már február 18-án tárgyalta a közgyűlés. Erről így ír Szűcs Sámuel február 18-án: "A’ gyűlés másod napján különös tárgy jött szőnyegre, t.i. bizonyos úri egyénnek a* kávéházban az ifjúság által tett meggyaláztatása, Szemere Bertalan és az ifjúság ellenébe is hintegetett rágalmaiért, és az őt kérdőre vonók ellenébe töltött fegyveréhez lett nyúlásáért, az eset nyomozás végett küldöttségnek adatott ki." Az ügy természetesen nem maradt annyiban. A küldöttség az augusztus 11-19-ig tartott megyei évnegyedes közgyűlésen újból tárgyalta. Mindkét felet megrótta, büntetésre méltót azonban egyiknél sem talált. Röviden, mielőbb le akarták zárni. Palóczy Tamást azért különösen megintette, "mert Szemere Bertalant, ő Felsége* színe elébe terjesztett folyamodásában eggy rebellis párt fejének 300
