Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Tamáska Péter: A linzi posztómanufaktúra kereskedelmi kapcsolatéul Magyarországon a XVIII. század hetvenes éveitől a XIX. százaid első évtizedéig

gyarország rövidesen az egyik legfontosabb piacává vált. Jól követhető ez az Országos Levéltár kamarai forrásailyagdbai>, annak ellenére, hogy ez az áruforgalom volumenűnek pontos számszerű becslésére csak részben alkal— nuis. A feltárt forrásanyag ui. azzal kapcsolatban keletkezett, bogy a manufaktúra, mint kincstári üzem, magyarországi követeléseinek behajtásában élvezte a kincstár polgári peres ügyeinek képviseletét is ellátó Királyi Jog- ügyigazgatóságnak a közreműködését, s közvetlenül csak a perbe fogott üzletfelekre vonatkozik.

A vizsgált periódusban a királyi jogügyigazgató kezdeményezésére indult 194 peres eljárás anyaga maradt fenn, mégpedig az 1776 és 1789 közötti időszakból, az 1789 és 1800 közöttiből 75, az 1800 és 1810 közti szakaszból pedig 38. Az alperesek a következő nemzetiségi illetve felekezeti

„ 5

megoszlást mutatják:

A beperelt kereskedők A peres eljárások száma

ill. consoc ietások 1776-1789 1789-1800 1800-1810 1776-1810

nemz etiségi-felekezeti megoszlása

között

között

között

között

összesen

görög jogállású

50

31

14

95

zsidók

x4

16

4

34

németek

6

19

10

35

magyarok

h

7

9

20

olaszok

3

1h

örmények

2

13

török alattvalók

22 szlovákok

A beperelt kereskedők ill. consocietások száma

X

X

összesen:

81

75

38

X9*t

Nem tisztázható egyértelműen, hogy az általunk záróperiódusnak tekintett utolsó tíz év peres ügyeinek csökkenése mennyiben függ össze a forgalom visszaesésével, annyi azonban bizonyos, hogy erre a korszakra esik a manufaktúra belső válsága és a manufaktúra-korszakot lezáró gépi technológia elterjedése.k A peresített adósságok nagyságából - amelyek 20 és 8519 forint között mozogtak, kétharmaduk pedig 500 forinton felüli összeg volt -, megállapíthatjuk, hogy a gyár magyarországi kereskedelmére a nagybani áruértékesítés volt a jellemző.

Az adós kereskedők megközelítően fele egykorúan görög jogállásúnak bizonyult, többségük - a tokaji régiói kivéve - délszláv származású volt.*

257