Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Tamáska Péter: A linzi posztómanufaktúra kereskedelmi kapcsolatéul Magyarországon a XVIII. század hetvenes éveitől a XIX. százaid első évtizedéig
képest jóval erősebben érvényesültek a rendi előjogok. Ennek közömbösítésére azonban a centralizáló állam a társadalom mir »dama területére kiterjesztette ellenőrzését, amely idegen volt a rendiségtől, s a kereskedelmi életben a lehető legnagyobb befolyás biztosítására törekedett. Az egyre bonyolultabbá váló államszervezet pénzügyi gondjainak megoldására a nemzetgazdaság szakértői azt a választ adták, hogy egy ország tényleges gazdaságát az államkincstárban felhalmozott nemesfémek mennyisége határozza meg, s az aktív pénzügyi mérleg biztosítására a kereskedelem és a manufaktúra-ipar állami támogatását javasolták. Az így egyoldalúan felfogott és a külkereskedelmi aktívumra törekvő gazdasági növekedés a XVIII. század során az osztrák államférfiak legfőbb célkitűzései közé tartozott, s 2 a birodalom-alkotó törekvéseik zálogát látták benne. Kétségtelen, hogy az abszolutizmus az ipari és a pénzügyi fejlődés hatalmas emeltyűje volt. Nagyforgalmú távolsági utak és csatornák épültek az egész monarchiában, elterjedtek a modern gyári szervezet első formáját képviselő manufaktúrák, de a fejlődés ellentételeként Ausztria és Poroszország fegyveres arzenállá változtak, készen arra, hogy az időnként megbomló kereskedelmi egyensúlyt a század számunkra oly elegánsnak tűnő hadművészetével állítsák helyre. Az osztrák és a cseh részek gyors fejlődése dacára is lakosaik háromnegyed része még 1780 körül is a mezőgazdaságból élt. A nagyobb manu- faktúrális központok egymástól és felvevő helyeiktől egyaránt távol estek, s a kameralisták által megfogalmazott "Universalkommerz" csak részben való3 ' sült meg. Mindezek ellenére az örökös tartományokban és a cseh korona országaiban az átlagember először élhette át a gazdasági prosperitásnak a tradicionális társadalmakban addig ismeretlen varázsát. A gazdagodást és a vele járó demográfiai ugrást azonban kúszó infláció kisérte, amely az 1770- 71. évi nagy éhség idején és a török háború szerencsétlen befejeztekor rohamos árdrágulásokban csúcsosodott ki. Az 1789 körül tetéző válság a monarchia legnagyobb textilmanufaktúráját, a linzi posztógyárat és magyarországi kereskedelmi hálózatát is érzékenyen érintette, annál is inkább, mert fő , , - . 4 felvevő piaca Magyarorszag, Galicia, Erdély es a török birodalom voltak. A linzi posztógyár bécsi igazgatóságának magyarországi tévékénysége, a- kárcsak más osztrák manufaktúráké, a távolsági kereskedelemben érdekelt görög kompániákra és a terménykereskedelemben is tért hódító zsidó kereskedőkre épült. Első nagy térnyerése azzal az időszakkal esik egybe, amikor Mária Teréziának az ipar és kereskedelem fejlesztésével foglalkozó pátense nyomán a manufaktúra az udvari kamara ellenőrzése alá került, s á- rúi számára Brünnben, Grazban, Triesztben és Pesten lerakatot létesített. A kincstári tulajdont képező üzemnek, amely a központosított és a Verlag-rend- szer ismérvei szerint szervezett manufaktúra sajátos kombinációja volt, Ma- 256
