Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
A SZŐLŐPÁSZTOROK BÉREI A szőlöpásztorság időszaki foglalkozás volt, csak augusztus 8 és október 28 között, a termés érésének kezdetétől a szüretig kellett őrködniük. Bérüket és kötelességüket Tokaj városa lölO-ben így határozta meg: "Szent Lőrintz Naptól kelleük őrködni a szőlőben ... heti bére tizenkét pénz., avagy legh fellieb tizenhat pénz." Ezért a bérért az őrzésen kívül "...tartozik szüretkor megh nyomni a megh szedett szeöleöt és egy szüreö kast tartozik fonni az must bé szűrésére ... az szeöleönek Gazdaia akkor étellel 120 tartozik ... (ti. étkeztetni köteles a szőlőpásztort.) 1736-ban Kereki János tállyai Sas Hegy pásztorának bére 6 magyar forint volt, 30 kapás területért "mivel az mostani terméketlen időre nézve, és hogy az Szőllő magányosan va'gyon nehezebb az őrzése, mint más helyen.1^21 1739-ben Tolcsván két darab, összesen 72 "emberkapáló szellőnek pásztorsági dija ÍO magyari forint és fél Bárány vagy egy öreg Báránynak há122 tolsó czimere szüretkor 1748-ban Magyar János a tarcali Szent Kereszt Hegyen őrzött 16 kapás 123 területű szőlő őrzéséért 2 magyar forintot kapott. 1762-ben Tállyán Bégányi János pásztorának bére 2 magyar forint 38 dénár volt, a terület 15 kapás nagyságú.124 Olaszliszkán az Előhegyen levő szőlő pásztorbére 2 magyar forint 38 dénár 1766-ban, 1767-ben viszont 2 forint és 40 dénár volt, területe 15 ka- „ 125 pas, 1770-ben Sátoraljaújhelyen "Várallya Szőllőben 37 l/2 dénárt pásztorbért ^126 fizettem ..." - írta Balásházy György 5 kapás szőlője költségelszámolásakor. A mádi' gazdák 1794-ben így határoztak: " ... szomorú szívvel naponkint tap asztallyuk szőlő hegyeinken az madarak, íde-oda kóborlő Emberek által károk keletkeztek ... ezért pásztort fogadunk, illendő béreket meg fizettyük." Ekkor 6 közös pásztort fogadtak a város szőlőinek őrzésére, kik felváltva * „ 127 őrködtek éjjel-nappal, bérük 18-18 magyar forint lett. A pásztorok nem egy, de több gazdának, esetleg egy hegyoldalon levő összes birtokosnak őrizték a szőlőjét, az őrzési idő kb. 90 nap volt. Ha a béreket napszámokra átszámítanánk 22-26 dénárt tennének ki, ez közepes napszámbérnek felelne meg, ami a könnyebb, de a fontosabb munka megbecsülésének szólt. Ha a pásztortól az őrzésen kívül más szolgálatot is kértek, azt külön megfizették, mint Tállyán 1763-ban, ahol mivel éjszakára is a kintmaradt, le128 szedett termésre, szüretelőedényekre vigyázott még 6 dénárt kapott. A szőlőpásztorságot a Hegyalján leggyakrabban egy tisztességben megöregedett, vagy becsületes, megbízható szőlőmunkásra hagyták, aki ebben a munkában jó bérkiegészítést talált a tavaszi és nyári szőlőmunkák után. 217
