Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
A SZŐLŐ ÉS BORGAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TISZTSÉGVISELŐK BÉREI A bordézsmás bérét, amely az egész korszakban érvényben volt, 1647- ben így határozta meg a rendtartás: " ... íáratságos munkájáért fizetésül az penna kun és az Helység Biráitul ingyen való el tartásán kivul az borbul harminczadik része ... de úgy, ha, ezen tisztet rendessen és jól végbe viA borbíró is természetbeni jutalmat kapott, általában a kocsmákban kimért bornak seprőjét, vagy alkalomszerű juttatásokat, mint a tolcsvai, akinek bérét így határozta meg a város tanácsa: " ... mivel minden béres méltó az eö jutalmára, nyomtató eökeörnek sem kötik bé száját, azért mikor távul vi130 dékre mennek, az koczma jeövedelmiből illendő képpen élhetnek." A# hegymesterek, akik a munkásokra, de a vincellérekre is felügyeltek, hetenként végigjárták a szőlőhegyeket, "fizetések lészen minden szakmány 1-1 forintyátul 1-1 grajczár, napszámra miveit szőlőktől pedigh minden négy 131 napszám után egy grajczár ..." - határozták meg 1743-ban. A hegybírók pedig "kik szőlő pásztoroknak vigyázásokra az régo praxis szerént rendeltettek ... szoros kötelességekben fog állani az szőlő pásztorokat meg yisgálni, kik minémü vigyáz ássál vannak őrzéseikben.* Jutalombérek ennek előtte való esztendőkben sem más képpen, hanem az szőlő pász132 torok által minden forint után két-két kr aj ez árjával fog fizettetni ..." A hordóhitelesítők díját 1738-ban így állapították meg: " ... Az Béliyegző Commissáriusok hogy ha Helyben fognak béllyegezni fáratságoknak jutalmában egy Poltura minden Hordótul, ha pediglen az Hegyre vagy más Szórna 133 széd Helységbe kellene fáradniok egy garas lészen fizetések." A BORFUVAROZÓK FIZETÉSE A bérfuvarozás elterjedését talán az biztosította legjobban, hogy a gyorsabb, biztonságosabb szállításnál előnyösebb volt bért fizetni, mint robotban végeztetni, ahol a robotosnak semmi érdeke nem fűződött a gyorsabb, nagyobb szállításhoz. Ezért még a kamarai hatóságok is bért fizettek boraik szállíttat ás óhoz. A XVII. század elején mérföldenként 1 dénár volt 1 köböl gabona szállítása, a bort sokkal kedvezőbben az 1557. évi törvény értelmében szekeren134 ként, mérföldenként 10-10 dénárért szállították. Egy napi hosszúfuvar 80 dénárba került a szállíttat óknak. 218
