Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

A bérek hasonlóak voltak a szőlőmetszökéhez, a XVII. században 24-27

g

dénár, étkezéssel 12-17 dénár, a XVIII. században 24^-34 dénárra emelkedve.

VENYIGE-, KARÓSZEDŐK ÉS KIHORDÓK NAPSZÁMBÉREI

A venyigeszedés, karószedés és azok kihordása a szőlők végére, a dű,. lőutakra, vagy kévébekötözés vagy "boglyábarakás" kisegítő, járulékos, nem "szakmunkának" számított a Hegyalján. Gyakran a szakmánybán kiadott metszéshez számolták el a venyigék összeszedését, kihordását, a karózás munkájához pedig a régi, elkorhadt, megrövidült, töredezett karók összeszedését, kihordását.

A szőlőmetszők a lemetszett vesszőket, a venyigéket “ vinyigéket" a tőkék mellett hagyták, melyeket az olcsóbb bérű venyigeszedőknek kellett osz- szegyüjteni, csomókba, kévékbe kötni, kőgátakra kihordani. A használhatatlan szőlőkarókat szintén nekik kellett összegyűjteni, kihordani, amelyeket a gazda hazavitt tüzelni.

Ez a munka gyakran nőkre és gyermekekre maradt, de nagy szőlőterület esetén külön szakmányba is kiadták.

Napszámbéreik olcsók voltak és a vizsgált korszakban szinte alig változtak 15 és 18 dénár között ingadoztak, étkezéssel 9-10 dénárt fizettek. 1737-ben Erdőbényén gyermek karószedőknek 13 dénárt adtak, Tokajban 1796-ban a karószedő az ültetés mellé karókat is hordott fel, így volt napszámbére 18 dénár.***^

A KARÓZÓK NAPSZÁMBÉREI

Metszés, ültetés, homlítás utáni szőlőmunka volt a karózás. Az őszi, téli csapadék meglazította a karókat és azokat évről-évre le kellett ütni a tőkék mellé, hogy a hozzákötözött vesszők a nagy termés súlyát, a lombot tartani tudják, ki ne dőljenek, mert kár keletkezhet a termésben. A karózás nagy fizikai megterhelést jelentett a munkavégzőnek.

Voltak a Hegyalján olyan szőlők - a kötött, köves talajú hegyhátakon -, ahol előbb kar óz óvasakkal lyukat fúrtak a karó útjának, menetének, aztán verhették be a kihegyezett fakarókat, de még így is gyakran csak nehéz kar ózó "bunkókkal", fejszékkel verhették le a tőkék mellé a vaskos, erős karókat.

A kar óz ók dolga volt általában a karók felhordása a helyszínre, szétra211