Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

kása a tokékhez, vagy a sorokba, az ő feladatuk a régi, korhadt, rövidült karók kiszedése a tőkék mellől.

Napszámbéreik: a XVII. században étkezés nélkül 24-25 dénár, étkeztetéssel 12-13 dénár volt, a XVIII. század során 24-32 dénárra emelkedett a bér. Megfigyelhető, hogy Tokajban mindig olcsóbb, Tolcsván, Erdőbényén drágábban ezek a napszámok. 1772-ben a munkás "szüki miatt" 34 dénárt

fizettek Olaszliszkán. 1757-ben pedig "Aszszony Ember karózott 18. dénár„ÍOI

ért."

KAPÁLÁSOK NAPSZÁMBÉREI

A Hegyalján évente általában háromszor kapáltatták a szőlőket, de vannak adatok kétszeri kapálás és egyszeri gyomlálásra, vagy negyedik kapálásra is. A negyedik kapálást pl. azzal indokolta a tokaji városgazda 1768- ban, hogy "az szőlő nagyon megkövéritett és megsüritett volt." A gyomlál ás általában a harmadik kapálást pótolta, de előfordult, hogy a középső kapálás helyett gyomláltak. Előfordult, hogy egyszer vagy kétszer kapáltak évente, főleg rosszabb terméskilátás esetén, mint tette pl. Olcsváry Dániel tolcs- vai szőlőjével, melyet " ... az Nyár kezdetén annyira elvert az jég, hogy még az kapát sem érdémlette ... "

A hegyoldalakon keresztben kapáltak, hogy a záporok, a vízmosás minél kevesebb talajt, termőréteget hordjon le, kárt ne tegyen.

A kapálásokat napszámbérben végeztették, de előfordult, hogy mindhárom kapálást egy szakmányba adták ki.

A kapálások nem kötődtek pontos időhöz, napokhoz - mint pl, a nyitás vagy a szüret ideje - általában a szükséglet, időjárás határozta meg végzésüket. Tokaj város számadásaiból kitűnik, hogy a Remete szőlőben az első kapálás május 13-án, a második június 22-én, a harmadik kapálás vagy "harmatit ás" augusztus 3-án kezdődött, más szőlőiben a városnak más időben történtek.

Mindhárom kapálásnak külön-klilön jelentősége, sajátos célja volt. Az első a föld felpuhítása, lazítása, a csapadékvíz leszivárogtaiása céljából kétágú kapával történt, ezt kétágúzásnak nevezték. A második kapálás a gyomtalanítást szolgálta, előfordult, hogy nagy esőzések után ezt a kapálást gyomlál ássál helyettesítették. A gyomlál ás munkabére a kapálás 2/3-része volt, általában asszonyokkal végeztették. A harmadik kapálás "harmadlás" érésre készítette elő a szőlőt, ilyenkor a tőkék alját "kitányérozták" a földet körben kiemelték, hogy a nyári zápor megálljon bennük, leszivárogjon az összegyűlt csapadék, a szemek megduzzadjanak tőle.

212