Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

térő bérek Tőle sván, Erdőbényón találhatók, illetve 1786-ban "mivel az mun96

kás szűk volt" indoklással Mádon.

A SZÖLÖMETSZŐK NAPSZÁMBÉREI

A leggondosabb, legnagyobb szakértelmet követelő szőlőmunka a metszőké. Vigyázni kellett, hogy se túl hosszú, se rövid vesszőt ne hagyjon a munkás, mert az évi és jövő évi termésre kihatással járt. Válogatni kellett a jó vesszőkben, gondoskodni a jövő évi homlitás, szaporítás lehetőségeire, a tőkék formás kialakítására.

Szirmay Antal a szőlőművelésről írt munkájában is a legfontosabbnak tartotta a jó metszést, hivatkozva a régi példabeszédre, mely szerint "valaki metszi a’ szőlőt, akkor szüreteli meg azt!”

A metszési munkák március végén kezdődtek, mivel a gazdák féltek a kitavaszodás után is jelentkező nagyobb fagyoktól. Ha viszont a nedvkeringés már megindult a vesszőkben siettetni kellett a lemetszést, mert a késlekedés a termés károsodásával járhatott, mivel a levágott vesszőből kifolyó nedv "megvakithatta" azt a rügyet, ami alatta volt.

A XVII. században a szőlőmetszők napszámbérei 24 és 27 dénár között

ingadozott, ha napi ellátást is kaptak akkor 12-17 dénár volt a pénzbeli fi97 98

zetségük. A XVIII. század során ez 25 és 34 dénár közé emelkedett.

Találkozunk 1674-ben "ültetni való vesszők kimetezéséért 25 dénár" fizetéssel, vagy 1702-ben "vesszők ki válogatása ültetésre 18 dénár" napszámbérrel is.

AZ ÜLTETŐK, HOMLÍTÓK NAPSZÁMBÉREI

Mindkét szőlőmunka a szaporítást szolgálja. Ültetéssel akár sima, akár gyökeres vesszőkkel általában az új telepítést homlítással pedig a hiányok pótlását végezték. Mindkettő ősszel és tavaszkor is végezhető, de jobb volt az őszi ültetés és a tavaszi homlitás vallották a hegyaljai gazdák.

A homlításhoz megfelelően beérett, áttelelt, jó hosszú vesszők kellettek, gyakran a tőkék fiatalítására is ezt a módszert használták. Ilyenkor az ö- reg töke mellé homlítottak, majd a meggyökeresedés, az új tőke kialakulása után a régit kivágták.

Mindkét munkának azonos volt a bére, melyekbe beleszámítandó az árkok, az ültető gödrök kiásása, a vesszők gondos berakása vagy lehajtása, majd a gödrök szakszerű betemetése.

210