Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
ahol a bodrogközi kínálat jelentkezik gyakran. Időszakonként Zomboron és Ab aúj szánt ón azért magasabbak a napszámbérek, mert a felvidéki városok Eperjes, Kassa szőiiőiben kedvezően, jobb fizetséggel dolgozhatnak, mint általában. A levéltári iratokból szinte évenkénti kimutatásban táblázat készülhetne, különösen a XVI11. század gazdag munkabér adatanyagából, a városgazdái elszámolásokból, vincelléri, földesúri számadásokból. Az évenként ismétlődő munkák: a nyitás, metszés, kapálások, kötözések, igazgatás, szüretelés, fedés bérei pl. egy szőlőre: akár a tokaji Mogyorós, akár az olaszliszkai Me: ’ i szesre érdekes és tanulságos lehetne. Jelen dolgozat azonban csak az általános bérváltozást, azok okait mutatja be, ilyen aprólékos kimutatásra nem vállalkozhat. A SZŐLŐNYITÓK NAPSZÁMBÉREI A nyitás a szőlő legelső tavaszi munkája. A fagytól védő vastag földréteggel betakart vesszőkről óvatosan húzták le a földet, a "napra nyitották a rügyek szemeit" - ahogy a hegyaljaiak nevezték ezt a munkát. Ezzel megszellőztették a tőkéket, a vesszőket szabaddá téve előkészítették a metszést. A nyitás kezdeti ideje mindig a kitavaszodás, a tartós jó idő függvénye volt, általában március közepén, hegyaljai szokás szerint "Szent Gergely Naptól fogva" (március 12-től) kezdődhetett ez a munka, de pl. 1652-ben Lo- rántffy Zsuzsanna egyik tokaji szőlőjében csak április 12-én fogtak a nyitáshoz. A hóolvadás után, már meleg napokon is féltették az éjszakai fagyoktól a vesszőket. A nyitás gyakran a fedéssel együtt szakmánybán végeztették el a gazdák vagy a vincellérek, azt tartván, hogy " ki mennyi földet dobált rá (ti. a tőkékre, vesszőkre), annyit szedjen le róla." Ha így történt a munkavégzés a fedő-nyitó felelősséggel tartozott, hogy jó termővesszőt ád át metszésre. A nyitók bére azonos volt a fedőkével, noha ez lassabban haladó, gondosabb, időigényesebb munka volt. A XVII. század során 24 és 26 dénár között mozgott a szőlőnyitói napszám, ha napi étkezést kaptak a napszámosok 15-16 dénár volt a fizetség.^5 A XVIII. században emelkedtek a napszámbérek. Ekkor már szinte kivétel nélkül csak élelem nélkül fogadtak napszámosokat a Hegyalján. Napszámbérek 24 és 30 dénár között váltakoztak. 1750-lg a számadásokban általában 24 dénárral lehet találkozni, felvételesen "ültetések nyitásáért” fizettek 30 dénárt, vagy beiszaposodott tövek nyitásáért 27 dénárt. A fentiektől el209
