Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században

meghálni, a' más napi munkába állásig a munkás- panaszolták,

70

A SZŐLŐMUNKÁSOK BÉREI

Mivel a szőlőművelés, borgazdálkodás volt a vidéken élők fő jövedelmi forrása, legfőbb foglalkozási, művelési ága, a legtöbb munkáskezet is ez kötötte le. A szőlőmunkák sok munkaalkalmat adtak kora tavasztól késő őszig. A munkafajták bizonyos szakértelmet követeltek meg, voltak, akik egyes munkákra specializálódtak pl. jó homlítók, metszők lettek, de a gyakorlattal jó munkássá válhattak az idejött idegenek is.

A hegyaljai szőlőmunkások napszáma és szakmánybérei magasabbak voltak a Hegyalján kívül eső- tehát a nem szorosan vett borvidékhez tartozó - azonos munkáért kifizetett béreinél. Ezt a bérkülönbséget már az 1625. évi statutum is rögzítette és a következőkkel indokolta; " ... Uyhelitul foghva Tokaygh és Szántotul Tarczaligh, Monoktul Zomborigh valámenni szeöleös _ heliek vannak, mint hogy azokon az heüeken az szeöleönek nehezebb munkáia vagi on es feöb szeöleök vannak ... annak okáért ez megh nevezet he- 71

ieken az ber es teöb .„ "

A felsorolt helységek, illetve a Sátoraljaújhely - Abaújszántó - Tokaj határolta háromszögön belül terült el a szorosan vett történelmi borvidék, a Hegyalja. "Az Hegyallyához semmiképpen nem tartozó Promontoriumokon az

Munkások bére mindenütt egy garassal alább vagyon" - határozták meg a

72

limitati ok.

Az árszabásokban, de a gyakorlatban is ez a bérkülönbség az egész vizsgált korszakban, de később is megmaradt, sőt még nőtt, ezért jöttek gyakran az "idegen" munkások a Hegyaljára munkát vállalni. A szomszédos vármegyékből jött idegen vagy jövevények általában. nem voltak kapósak, leggyakrabban csak szükségből fogadták fel a gazdák, hiszen nem volt _ szakértelmük, gyakorlatuk. A tokaji, tarcali vincellérek alkalmaztak szabolcsi napszámosokat, olcsóbb bért fizettek nekik, de a vincellért elszámolásukban a szokásos hegyaljai napszámbéreket számolták el. A gazdák, a _ munkáltatók többsége szívesebben dolgoztatott jó munkás hírében álló, megbízható emberekkel, még akkor is, ha többet kellett fizetni, mint az idegen, kezdőknek.

203