Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
löczébe küldöm, vagy meg csapatom, ha pedig Nemesek, Tekintetes Nemes Vármegye eleibe czitálom ... étel vagy pályinka adást hasonló büntetés alatt , - 52 sehol ne mereszellyenek ... " Pataki Imre szolgabíró 1764. évi parancsában pedig ez állt: " ... pálinkát semmiféle napi számosnak nem szabad adni ... az kik ellene véteni fognak az Nemesek 12 Forintokat, az Nemetelenek pedig 12 botokkal fognak annyiszor megbüntettetni amennyiszer fel adatnak ... az ollyatén Vintzellérek kik az Vármegye által elrendelt fizetésnél több napi számot fizetnek, neveiket Biró Uramék pennára vévén kezemhez szolgáltassák, hogy tudhassam , « . - 53 rendelt büntetessél okét büntetni " A bodrogkisfaludi lakosok 1787-ben szintén a drága és emelkedőben lévő napszámbérekről panaszkodtak: " .M az mostani rendkívüli való időben a* munkásoknak szüki és ezzel öszve köttetett Ínség miatt ... most már szokásban vagyon külföldi (ti. Hegyalján kívüli) munkásokat le küldeni a* munkásoknak rendkívül való drágasága miatt midőn a’ leg kiss ebb férfi mun*'54 kásnak is nap száma félforintnál rend szerint fellyebb mégyen. Füleky György a Zemplén vármegye alispánjához írt előterjesztésében hasonló drágaságról számolt be, ekkoriban: "A* hegyaljai némelly városok elöljárói jelentették, de magam is tapasztaltam, hogy a* napi számosok munkabére annyira feltsigáztatott mi szerint már jelenleg is ki vált képpen az alsó hegyalján egy közönséges napi számos 25-26 garason alól dolgozni 55 * nem is akar ... ezért a szőlők sokfelé parlagon maradnak ... ” Új megyei árszabást sürgetett, ami szigorúbban megakadályozhatná e nagymértékű béremelkedést. A hatósági intézkedéseknek nem sok foganatja lehetett, a munkaerő _ megszerzésének, megtartásának^ érdekében egyre többen fizettek a szokásos béreken felül. Az 1770-80-as években pl. Újhelyben a napszámbérek 56 mellé már pálinkát is adtak, a gazda belátása szerinti mértékben. Tállya i mezőváros 1792-ben szintén megengedte a pálinka osztogatását, de a mértékét meghatározta: " ... meg tiltatik az, hogy senki vatsorákkal, többszöri pályinka adásokkal ás mindenféle Blattomban való Ígéretekkel és ajándékokkal magához munkást ne tsábitson ... meg engedtetvén egyedül, hogy egy Itze Pályinka 16 portziókban meg állapítván egy egy Munkásnak nap57 jában két ilyetén portzió adódhatik ... " _ A század végére már olyan általános gyakorlat lehetett, amely a pálinkaosztogatást, a béremelést a gazdára bízta, a következő megjegyzésekkel találkozhatunk az iratokban: "Az nap számnak szerfeletti emelte-^ tése miatt ... limitált ár már mostan az duplájára mégyen ... pálinkán kívül melynek adatása ennek előtte Vármegye Határozása által tiltva volt, most már megtörténik." Tolcsván pedig 1783-ban "... szedésért ... min199
