Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
don Renden lévő Emberek, sőt maga is a* Tekintetes Földes Uraság kóntelenil tek az alkalmatlan és igen szorgos avagy Munkás Embereknek szűk volta £j< miatt nem tsak 9 hanem sokan ÍO sőt 11 krajczárt is az szedőknek fizetni. ' A túlfizetésekkel általában a vincelléreket vádolták, ellenük vannak a leggyakoribb panaszok, holott ők csak uraik megbízásából cselekedtek: ” ... Némelly Vinczellérek rósz példa adásokkal nemcsak ezen Mád Városában, de máshol is nagy károkat tettek, az Nemes Vármegye parancsolattya ellen az kapásoknak Márjással fizetvén, az köz jónak nagy csonkulásával, az szomszéd városok nagy botránkozására."60 A vincellérek igyekeztek úgy is hasznot húzni - főleg maguknak -, hogy a munkásokat megkárosították pár dénárral, vagy a tételes felsorolás helyett egy összegben pl. "in culturam vinearum" megjelöléssel számolták el egy-egy darab szőlő költségét. A szakmánybérek elszámolásánál is mód adódott visszaélésekre, ol- _ csobban alkudott meg a munkással és drágábban számolta el a földesurának, a vincellér. Ezért születhetett a megyei utasítás, melyet Ócskái András hegyaljai szolgabiró 1781-ben szétküldött a mezővárosok elöljáróinak: "Hírül esvén, hogy az Hegyallyán uj szokás következett, tudniillik, hogy az szak- mányt az Vintzellérek kezekhez az Uraktól vévén, annak részit magoknak elcsípik, részit újra kiadják, és úgy potomra dolgozzák az Szakmányosok az Szőlőt ... Ezen Istentelen Vintzellérek miatt Szőllőkben ha rósz munka esik, azonnal vagy nékem referálni, vagy pedig az Bírónak és ő mindjárást Ujhellybe Tömlötzbe küldje az ollyan Vintzelléreket ... Nagyon sok feljelentés, a túlfizetés miatti per a földesúr vagy vincellérjének felmentésével végződött, mivel nehezen tudták rájuk bizonyítani a túlfizetés, a ráigérés tényét, csak akkor, ha látványosan, sokaknak kárára, sokszori hangoztatással tették azt. Ha az ilyen perekben elmarasztalás született, büntetést szabtak, azokban mindig a munkaadó károsodott, ha nemes volt, meghatározott pénzbüntetéssel 10-25 forintig terjedő bírsággal, ha pedig nemtelen volt, úgy ugyanennyi pálca vagy botbüntetéssel. A munkavállaló általában nem károsodott, még ha érdemtelenül magas bért kért is, vagy fogadott el, mert semmiféle szabályozó nem volt, ami megtiltotta volna a bérkérést. A tilalmak mindig a kifizetőknek szóltak, szigorúan utasítottak arra,, hogy a limitált vagy a szokásban lévő béreknél többet ne fizessenek. Erre utal a tokaji kerületi szolgabíró 1743-ban kiadott utasítása: " -. Találhatók afféle lengyel kapások, az kik 13 polturát mernek napszámot kérni. ... senki ne merészellyen ÍO polturánál fellyebb fizetni..'^2 A mindenféle tiltó intézkedések ellenére a jó munkaerő és az idejére elvégzett, gondos munkák biztosításának a több fizetés, a felsorolt kedvezményekben való részeltetés volt a leggyakoribb módja.1 200
