Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
XVI. században nagyobb ráazben még jobbágy volt, a XVII. századra már lig több, mint 40 % maradt "jobbágyi állapotban,” a többi 60 % Iparos, kér kedő (mindkettő a szőlőművelés és boreladáshoz kapcsolódó) és főleg a 3 szőlőben dolgozó állandó vagy alkalmi bérmunkás lett. Az igaerő és földhiány miatt, aki mesterséget nem tanulhatott az szőlőművelő lett, mert ez nem igényelt drága munkaeszközöket, csak sok ember munkaerőt és gyakorlattal megszerezhető szakértelmet, amit mindig jól meg is fizettek. A bérmunkában foglalkoztatottak száma már a XVII. században i jóval meghaladta az országos átlagot, a XVIII. századra pedig a szőlőműve 4 lésben szinte általánossá lett. A ROBOT ÉS BÉRMUNKA A földesurak általában a robot növelésére törekedtek a XVII. század e- lején még a hegyaljai szőlőművelésben is. Olaszliszka mezőváros lakosságának 15 darab ismeretlen nagyságú allodiális szőlőt kellett megművelni robotban, vagy meg lehetett váltani pénzben; egésztelkesek 1 Ft, féltelkesek 50 dénár "szentmárton adója" nevű válts ággal, mely mentesített minden sző lőművelési robottól.5 A bortermelés fontosságára tekintettel, a jobb termelés érdekében azonban már a XVII. század első felétől mellőzték a robotoltatást, helyette külör féle bérfizetésekkel, juttatásokkal dolgoztattak. Belátták, hogy jobb eredmérr érhetnek el, nagyobb jövedelemhez juthatnak, ha fizetett munkásokkal dolgo tatnak, mivel a bortermelés robotmunka alkalmazásával nem járt volna hasz nak. Robotot csak olyan munkáknál alkalmaztak, ahol nem tehetett kárt a robotoló; karóvágást, karók kihegyezését, kihordását, dongáknak való fák hasítását, trágyahordást, kőgátak felrakását, vizesárkok tisztítását, vagy venyi gék kihordását végeztették robotban. Ezek, bár pénz-megtakarítási célt is szolgáltak, fő cél az volt, hogy így a robotot elvileg ledolgoztatták a földes urak. Az így végzett munkák sok kívánnivalót hagytak maguk után. Az igényesebb, nagyobb szakértelmet, gondosságot követelő munkákat bérmunkásokkal végeztették. A hegyaljai borok nagy kérésié. , az árúbor, a piacra történő termelés megkövetelte, hogy az uradalmak és nagyobb nemesi gazdaságok mellett a kisnemesi gazdaságok és tax ás ok is napszámosokat alkalmaztak a munka- és időigényes műveléshez. A szőlőtulajdonosok csak kis parcellák esetén tudták a szükséges munkákat saját és a családtagjaik munkaerejével ellátni személyenként kb. 1000-1200 négyszögöl területig, amelyre évente 100-120 munkanapot kellett dolgozni, ennél nagyobb te 188
