Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
Az Ar - bér fejezi kJ azt a viszonyt, amelyben a munkaerő mée Árúkkal ' kicserélhető, kifejezi a munkaerő csereértékét. "Egy Árú csereértékét pénzben értékelve az Árú Arénák nevezik. A munkabér tehét csak külön neve a munkaerő Arának ... annak a sajátos árú á- rának, melynek más tartálya nincs, mint emberi hús és vér™"1 Marxnak a fenti munkabér-megjelölése a termelési eszközökkel nem tulajdonosként rendelkező, más eszközeivel, szerszámaival dolgozó emberre, illetve azoknak munkabérére értendő. A XVII-XVUI. században azonban a napszámot végzők általában saját termelési eszközökkel, szőlőművelési szerszámokkal dolgoztak, így munkabéreikbe az eszközök kopása, rongálódása, elhasználódása, pótlása is beleszámítandó a munkaidő, vagy munkateljesítmény mellett. A munkabér különféle viszonylatokat tartalmaz. Az arany és ezüst tömegének növekedésével a munka értéke - a többi árúhoz viszonyítva - csökken. A különféle bérmunkát végzők ugyanannyi aranyat, ezüstöt kapnak pénz formájában, mint korábban - munkájuk ára pénzben kifejezve ugyanannyi marad - munkabérük mégis csökken, mert ugyanezért a mennyiségű aranyért, ezüstért - pénzért - cserében kevesebb, a megélhetést biztosító, létfontosságú árút kapnak. A tanulmány egy földrajzi tájegység, egy korszak gazdasági és társadalmi viszonyainak megvilágításához csak béradatokat szolgáltat. Összesítő bértáblázatai a bérváltozásokat, bérhullámzásokat, a lassú emelkedést kisérik nyomon. A bérek névleges értékének feldolgozásán túl, csak‘rövid összehasonlítást tesz vásárlóerejük bemutatáséra, az ország más vidékein az egyidejű, hasonló munkáért fizetett bérek párhuzamba állítására, hiszen az említett monografikus és részfeldolgozások hiánya miatt, nincs is összehasonlítási alap. A XVII. századra a Hegyalja (Submontanum) zárt földrajzi, gazdasági egységgé, az ország egyik leggazdagabb vidékévé vált, A hegyek lejtőinek vulkánikus talaja kiváló minőségű szőlőt termett, a belőle készült bor világ- viszonylatban is híres, keresett lett. Amikor 166Ô-ban a török hadjáratoknak - a Hegyalja háborításának - híre ment, Nyugat—Európában amiatt aggódtak, hogy a hegyaljai szőlők, borok az eUenség kezére kerülnek és bor nélkül maradnak. Mivel a korábbi török hódítások elvették, tönkretették az ország déli ré- szének történelmi borvidékét, a hegyaljai bortermelés nagyobb szerepet kapott. A szőlőművelés fontossága emelte a vidék helységeit mezővárosi rangra, juttatta lakosait jelentős kiváltságokhoz. A hegyaljai mezővárosok lakossága sajátos helyzetben volt, kiváltságokat élvezett és a szőlőművelésre, borgazdálkodásra specializálódott. Míg a 107
