Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Ács Zoltán: Kísérletek a Várday vagyon megszerzésére (Egy XVI. századi háramlási per története)

A vád tehát ezek szerint az volt, hogy Várday Mihály halála előtt nem kérte ki a király korábban már említett consensusát, hozzájárulását ahhoz, hogy birtokait eladományozza, illetve örökítse, tehát ezentúl a király háram- lási joga érvényesül.

Nézzük tovább a kamara véleményét arról, hogyan vélekedik Ungnad gyámságáról. "... nevezze nagyságos Ungnadt Kristóf ur magát és feleségét törvényes gyámoknak, nem látunk szükségesnek itt semmilyen rendelt gyámot és ebből következve nem látjuk, hogy szükséges lenne neki bármifajta adható formájú gyámsági levélre, hanem általa a saját és felesége nevében a királyság törvényei szerint neki oltalmazást, az árvának pedig védelmét magára vállalhatja, hogy aztán ez a Kisvárda vár jó őrizet alatt legyen, e- zen részek legfelső kapitánya által szorgalmatosán és gondját viselendőn, és ha a vár úgy tűnik, nem lehet meg Őfelsége védelme nélkül, és maguk

a birtoklók Ő felsége segítségét kérnék, akkor végül, és nem az ő akara„ 21

tűk ellenére, valamilyen katonai védelmet úgy tűnik, oda kell helyezni."

Hát ami azt illeti, nem éppen egyértelmű megfogalmazás! Valószínű Ernő főherceget sem elégítette ki, mert - mint látni fogjuk - újabb javaslatokat és véleményeket kér majd.

Hallgassuk meg Illésházy István véleményét: "Hogy Kisvárda fegyveres kézzel megtámadtassék, szerfölött bizonytalan és veszélyes, mivel a vár o- lyan mind építése, mind pedig történetesen a hely természete szerint, hogy csak négyszáz vagy ötszáz katona és nem ezer tudja ostromolni, ami ezen

katonák ellen valamilyen felkelést és Ő császári fensége hívei lelkének el22

idegenedését okozhatná és szülhetné." Illésházy szerint törvényes úton kell haladni, meg kell indítani a háramlási eljárást, de a per eldőltéig az özvegy és a kiskorú kezén kell hagyni a várat. Illésházy a Várdayakat császárpártiaknak nevezi, s teljes joggal, hiszen tudjuk, hogy a XVI. század második felében a Felső-Tisza vidéki főurak közül egyedül ők tartottak ki a Habsburgok pártján. Illésházy tehát finoman figyelmeztet arra, hogy ez a "kalózakció" ellenkező előjellel sülhetne el, Várdát eltérítené a Habsburgok mellől.

Ungnad gyámságát illetően úgy vélekedik, hogy a várat fondorlatos úton, csellel talán el lehetne foglalni. "... Ő felsége ennek a leánynak gyámságát hívei közül bárkinek, aki javait ebben a királyságban bírja, ugyanis csak i- lyenek lehetnek gyámok, és így lehet Ungnad Kristóf úr az ő feleségével e- gyütt, mivel az a többiek előtt az árvával vér szerinti rokonságban van, aki a gyámsági levelekkel és más parancsolattal az özvegyhez és Zokoly Miklóshoz ennek a várnak az elöljárójához szólóval a rokonság és a jóakarat szine alatt elmegy és egyenesen a várba engedik, és később ahogy lossan- kint most két, majd három és több katona kitanítva a várba követi őt úgy,

177