Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében

[43] 1906-ban a közgyűlés pártkülönbség nélkül együttesen lép fel az alkotmányellenes „darabont kormány” ellen, de mind az indoklás, mind a megoldási módok sokkal közelebb állnak egy operetthez, mint az értelmes célszerűséghez. (Beszögelték a főispán lakásának ajtaját.) Ez az „utolsó nemzeti felkelés” óhatatlanul mosolyra kényszeríti a szemlélőt — kifejezve a folyamat anakronizmusát -, hiszen komoly emberek vérre menő komolysággal játszották ezt a színjátékot. A vármegye szerepére ez a kritikus időszak mutat rá leginkább. (Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 1906.)

Érdekes képet fest a borsodi viszonyokról Horváth József. Részletesen leírja az eseményeket és a hozott határozatokat. 1905. június 14. Bizony Ákos javaslatára — Tarnay alispán tiltakozása ellenére — határozatot fogadnak el (94 - 24 arányban), hogy a megye tisztviselői ne hajtsák végre a kormány rendeletéit. Tarnayt a közgyűlés felfüggesztette állásából — mint a megye első tisztviselőjét -, mert szembeszállt a közgyűlés határozatával. November 29-én a megye tisztviselői kara szolidaritást vállalt Tarnayval. A könyv képet közöl a megyeháza előtti térről, melyet a főispán eskütétele alatt a huszárság tartott megszállva, s az üres tanácsteremből, miközben Brezovay András cs. és kir. őrnagy, testőrhadnagy (borsodi földbirtokos) az esküt letette.

Tarnay kijelentette 1906. március 22-én: mivel ők „egy alkotmányos vármegye tisztviselői” lemondanak, ha az országgyűlés április 11-én össze nem ül. (Vö.: Horváth József: Az 1905/1906. évi vármegyei ellenállás története. Budapest, 1907. 154-162.)

(44 ] Mocsár у Lajos rövidesen elveszti alispáni székét, s képviselőnek is megyén kívül (Kecskeméten) lép fel. 1893-ban, amikor az egyik képviselői hely megüresedett Miskolcon, a Szabadelvű Párt (nagy politikai húzást sejtetve) Herman Ottóval szemben Radvány István királyi tanácsost, a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara elnökét léptette fel jelöltként. A jelölés körül nagy hírverést csaptak, mert első eset volt az országban, hogy a Szabadelvű Párt a kisiparosok képviseletének köréből állított jelöltet. A választáson Herman Ottó győzött. Herman Ottó 1896-ig volt az északi kerület képviselője. (Vö.: Borsod megyei Lapok, 1893. május 5.)

[45 ] Kubik Béla 1860-ban született Vattán. Elvégezte a budapesti politechnikumot, s műépítészi oklevelet szerzett. Szakmáját nem folytatta, hanem politikai pályára lépett. 1896-ban Kossuth- párti programmal képviselővé választják. 1907-től — a koalíciós kormány idején (1910-ig) - Borsod megye főispánja. (Vö.: Sturm. 301.; Szendrey. IV. 212.)

Bottlik József (Budapest, 1873) államtudományi diplomát szerzett. 1897-től Borsod megye aljegyzője, 1901-től mezőcsáti főszolgabíró. Időközben lemond erről a posztjáról, mert képviselőnek jelölteti magát 1914-től Borsod megye főjegyzője (Vadnay helyett). 1917-ben főispán, 1918—19-ben főispán-kormánybiztos. Függetlenségi politikus. 1920-ban kisgazdapárti képviselő. (Vö.: Kőrakó-Vér. 39.)

[46] Vö. : Bottlik József: Emlékbeszéd néhai mezőkövesdi dr. Tarnay Gyula felett. Miskolc, 1928.

[47] Lavírozó tehetségére éppen az 1906-os közjogi válság, majd a függetlenségi kormányzat időszaka jó bizonyíték.

[48] Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 1904. Tarnay alispán 1904. június 13-án az évnegyedes közgyűlésen a következő módon számolt be a munkásmozgalomról: „... a szociáldemokrata eszmék s az ezzel karöltve járó tévtanok kezdenek a vármegye területén gyökeret verni, s a tévtanok terjesztését saját anyagi céljaikra használják ki, visszaélnek azon hézagokkal, melyek az egyesülés és gyülekezési jog szabályozása körül fennforognak.” A közgyűlés a jelentés alapján elhatározta, hogy feliratot intéz a képviselőházhoz „ ... a gyülekezési jognak oly törvényes rendelkezése iránt, mely módot nyújtson azok visszaéléseinek meggátlására, vagy megbüntetésére, akik a társadalmi rend elleni izgatást lelkiismeretlenül kereseti forrásként űzik.” (BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 176/1904.) Tarnay az 1907. szeptember 12-i évnegyedes közgyűlésen jelentésében az alábbiakat mondta: „ .. . a szociális eszmék egészségtelen irányú terjedésének egyik fő oka a hivatásszerű izgatok utazó ügynökeiben keresendő, akik visszaélve a gyülekezési jog szabályo- zaüan voltával, egyre sűrűbben rendeznek népgyűléseket az egyébként ezekre nem is vágyódó békés lakosság között, a hatóságokat ezen népgyűlések bejelentésével zaklatják és felelősség nélkül izgatják. (BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 1907.)

Az ellenzék 1904-ben személyes támadást indít Tarnay ellen: „alázatos engedelmességgel hódol a hatalom szavának — írják —, s személyes törekvései, nemcsak a nemzeti eszméket, hanem a nemzeti törekvéseket is lábbal tiporják ..(1904. március 9.) A Népszavában is támadás indul Tarnay ellen. (1904. január 21.)

[49] BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 66/1898/aí. 1754/1898. (Vö.: Az OMGE feliratával az Ország- gyűléshez. Uo. 16033/1906.)

[50] Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 171/4947-1914. (20 év „kiváló szolgálat” dicsérete, miután kinevezték a BM. osztálytanácsosává.)

223