Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében

[51] BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 24/1942-1913.; 25/2221-1913.) Vö.: A Nap, 1913. szeptember 30.; Miskolci Estilap, 1913. szeptember 20., 24. és 27. 1914-ben, amikor az alispáni szék szabaddá válik, nem őt - aki pedig minden tekintetben predesztinálva volt e helyre -, hanem a konzervatív gondolkodású Bónis Bertalan mezőkövesdi főszolgabírót választják alispánná. Vadnayt nem sokkal később a Belügyminisztériumban osztályfőnökké nevezték ki, s éppen a vármegyei szervezet modernizálása lett a feladata. A választás szokatlan körülmények között ment végbe; Tarnay főispán (volt alispán) a szokást, hogy egy jelölt mellett állást foglal mellőzte, s két jelölt közül (miközben Bónis mellett szabályos korteshadjárat folyt) szabaddá tette a választást. Nyilvánvalóan nem akart a megyei törvényhatósági bizottsággal szembekerülni.

Vadnay Tibor a megye régi birtokos családjából származik, melynek tagjai a reformkorszakban - mint jurátusok - jelentős szerepet játszottak a megye életében. E család egyik tagja Vadnay Károly író, míg a másik Vadnay Andor, ki csongrádi főispánként figyelemre méltó cikksorozatot írt a Viharsarok agrárszocialista mozgalmainak társadalmi okairól („Tisza-mellékéről”). Vadnay Tibor ezt az örökséget igyekszik tevékenységében tovább folytatni.

[52] Ellenzék, 1912. június 18. „A magyar pártok és frakciók túlnyomó többsége mindig egységes volt az osztályuralom fenntartásában és a proletariátus meg a nemzetiségek kizárásában - írja Jászi Oszkár. A kormányzó liberális párt az 1867-i kiegyezést védelmezte, míg az ellenzék főpártja, a 48-as függetlenségi párt, a gazdasági és katonai függetlenséget követelte Ausztriától. Ez a helyzet magyarázza meg a közjogi harcok példátlan hevességét Magyarországon. Társadalmi és gazdasági ellentétek nem ütközhettek meg a fórumokon.” (H. Sz. 1912. II. 14.)

[53] Uo. január 4.

[54] Miskolci Estilap, 1913. szeptember 14.

[55] Vö.:Nógrád megye története II. 177.

[56] BAZmLt. MvLt. Közgy. jkv. 99—1909; lm. ir. 7570/1909.

[57] Vadnay Tibor: A holnap politikája. Magyar Figyelő, 1914. január 1.

[58] Miskolci Estüap, 1913. október 5.

[59] H. Sz. 1911. II. 277.

[60] Az alelnökök között ott találjuk dr. Venetianer Jakab progresszív gondolkodású orvost (a Kerületi MunkásTnztosítási Pénztár főorvosa) és a függetlenségi dr. Herz Ödönt is. A titkárok egyike dr. Dévényi Miklós radikális újságíró, míg ügyésze a konzervatív szemléletéről ismert dr. Kovács József ügyvéd és lapszerkesztő. (H. Sz. 1911. II. 277.)

[61] Az előadássorozatok keretében országos szintű személyiségek tartottak előadást. Csak néhányat sorolnánk fel érzékeltetés kedvéért ezekből az előadásokból: Az 1910/11-es programban szerepelt egyebek között Ágoston Péter (A modern világnézet kialakulásának okai), Jászi Oszkár (Mi a szociológia), Kovács Gábor (A szocializmusról), Szende Pál (A középosztályok szociológiájáról). (Huszadik Század, 1911. I. 100.) Még gazdagabb az 1912—13-as program: Ágoston Péter (Modern városok), Kunfi Zsigmond dr. (Szegénység és gazdagság), dr. Nagy Ferenc (A városok szociológiája), Szilágyi Adolf (A negyedik rend felszabadításáért folytatott küzdelem), Zigány Zoltán (A népoktatás programja) stb. (H. Sz. 1914. II. 168.) Az 1913-14. évi program: Új parlamentarizmus; A vármegyei szervezet (Ágoston Péter); Új Magyarország alapjai (Szende Pál); A szociálpolitikáról (Rónai Zoltán); Utópiák a szocializmusban (Tüdős Ignác miskolci evangélikus esperes); A jövő asszonya (Kaffka Margit) stb. (Miskolci Estilap, 1913. október 12.)

[62] Vö.: dr. Tar Károly: Társadalom és művelődés. Budapest én. 8. Fukász György: A magyarországi polgári radikalizmus történetéhez (1900-1918). Gondolat, 1960..Deák Gábor: A 48-as függetlenségi és polgári radikális irányzatok Borsodban, a századfordulón. (HÓM évkönyv X. 141-167.)

[63] Népszava, 1912. december 18. Nagy Ferenc már 1907-ben élesen szembe került a munkássággal. Amikor 1907. július 3-án a rendőrség szétverte a munkásság gyűlését, az nagy felháborodást váltott ki. Nagy szemére vetette a rendőrkapitánynak, hogy nem teremtett elég okot a fellépéshez. A beszélgetést a munkások kihallgatták, és a nyomdászok nem voltak hajlandók a Miskolci Naplót kinyomni, míg a szerkesztők közül Nagy Ferenc nevét ki nem hagyják. Nagy lemondott az újságnál viselt tisztségéről. (Vö.: Miskolci Lexikon XI. 14.)

1907-ben megjelent „Az új városi törvény” című könyvében a városi választással összefüggésben úgy foglalt állást, hogy „a szocializmus jegyében folyó társadalmi és gazdasági láz nálunk még a kezdetén van, határozott hányt nem vett, s szertelenségekbe csapongva terjed mindenfelé, s félős, hogy a tiszta választási rendszer mellett a városi közélet martaléka lenne az osztályharcnak.” (lm. 27.) Jellemző az eszmei zűrzavarra és a gyakorlati cselekvésre, hogy dr. Sugár Ignác miden gyakorlati megnyilvánulásban (pl. a törvényhatósági bizottsági szavazásokban) határozottan szabadelvű (illetve munkapárti), de az általa írt cikkek alapján Deák Gábor a „polgári radikalizmus” képviselőjeként említi (Vö.:Deák Gábor im. 158.)

224