Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
Arló, Járdáoháza, Csépány, Várkony, Szentsimon, Hangony, Uraj, Bolyok és Csernely kapott könyvtárat.94 A Rima figyelme ebben az időszakban fordult erőteljesebben a munkásság mintegy felét adó környező falvak felé. A keresztényszocialista nézetek terjesztését szolgálta az Ózdon szerkesztett és kiadott Munka című folyóirat, az itt megjelenő Ózd és Vidéke hetilap. A Munka elsősorban nem aktuális híreket, hanem általános moralizáló és politikai, olykor szakmai cikkeket közölt. Bár az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nevében adták ki, a vállalathoz való kötődését egy pillanatig sem vitathatjuk.9 5 Annak ellenére, hogy időről időre hangzatos kirohanások lepik el a lapot a kapitalizmus embertelenségéről, egyetlen esetet sem találunk, amikor — még ha enyhe kritika formájában is — vélemény hangzott volna el a Rimamurányiról. A keresztényszocialista eszmék terjesztésének legfőbb fóruma tagadhatatlanul a templom és az iskola. A templomot nemcsak hitbuzgalmi helynek tekintették, hanem a munkásmozgalom elleni harc egyik fő eszközének is. „Eltekintve a vigasztól — írja Csepela -, melyet a kétségbeesett, már majdnem meghasonlott lélek merít, a templom azon legilletékesebb hely, ahol a téves, bűnös tanok ellen fellépni, a tévelygőket visszavezetni, a tévelytől elkábultakat kijózanítani lehet”. Maga Csepela jegyezte meg, hogy „ebből világos lesz, miért emel legtöbb vállalat templomokat”.96 A keresztényszocialista mozgalom Ózdon 1905—1906-ban éri el csúcspontját. Ezekben az években a katolikus szervezetek pünkösdi nagygyűlései erő demonstrálásának is felfoghatók. 1906-ban Prahászka Ottokár püspök a gyűlés díszvendége és fő szónoka. Az ózdi keresztényszocialista mozgalom eszmei tartalmát Csepela műveiből bonthatjuk ki. Már elöljáróban leszögezhetjük, hogy ezek az eszmék a keresztényszocialista áramlatok között is a reakciós-konzervatív oldalon foglaltak helyet, messze elmaradva például Giesswein Sándor progresszivitást magába rejtő, a társadalmi kérdéseket reálisan számba vevő eszméi mögött.97 Csepela nézetei határozottan konzervatívak a kapitalizmus és az osztályharc megítélésében, misztikus-utópisztikus a társadalmi problémák megoldásában. A konzervativizmus a vallásos korlátoltságból, az utópia a vallásos illúzióból származik. A század elején a kapitalizmus ellentmondásai már annyira szembetűnőek, hogy aki magát a munkások előtt leleplezni nem akarja, kénytelen erről beszélni. A keresztényszocialisták sem hunytak szemet a kapitalizmus hibái fölött, de szerintük e hibákat meg lehet szüntetni a társadalom megbolygatása nélkül. A keresztényszocialista álláspont nemcsak azért volt ilyen, mert eleve a polgári társadalom védelme volt a célja, hanem azért is, mert nem ismerték fel a monopolkapitalizmus lényegét, a kapitalizmusnak monopolkapitalizmusba való átnövését. Csepela ezt írja Keresztényszociológia című könyvében: „Az a tőke, mely szertelen önszaporításra törekszik - capitalizmus ... A capitalizmus önző, uzsorás, csak önmagára gondol, eszközében nem válogat, hogy önmagát szaporítsa. A capitalizmus a tőke oly veszedelmes kinövése, hogy ellene egész állami hatalomra, sőt mi több, nemzetközi actióra van szükség.”9 8 Tulajdonképpen a klasszikus kapitalizmus „idilli” állapotát védelmezték, bizonyos kispolgári elképzelésekkel elegyítve. Ez az „idilli” állapot a monopolkapitalizmus korában, amikor a tőke fő törekvése minden eszközzel „önmaga szaporítása”, amikor — természetéből fakadóan — „eszközeiben nem válogat”, s amikor „önző és uzsorás”, teljesen idejét múlt álláspont. A keresztényszocialisták a „kapitalizmus” megfékezését hirdették, hogy a tőke és magántulajdon uralmát fenntarthassák. Csepela ugyancsak a Keresztényszociológiában írja: „A tulajdon szent és sérthetetlen. Szent, mint ama első szabadság volt, mely a birtokbavételt megengedte”, mert „tulajdon nélkül nincs, nem lehet társadalom. A józan ész, a természeti törvény sürgeti, követeli a magántulajdont.”99 217
