Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Madarász György: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1956-os ellenforradalomtól a konszolidáció befejezéséig
A kategóriákon belül döntő súlya volt a nyolctól 15 kh-ig terjedőknek. Ezek az összes gazdaság 15%-át adták, viszont a terület 46%-án gazdálkodtak. Ugyanakkor visszaesett a 25 kh-on belüli egyéniek száma. A parasztok egyéni gazdálkodásba vetett hitét, a termelési kedv megerősödését igazolta a termelési beruházások emelkedése is. 1957-ben 6205-en vásároltak összesen 5924 kh földet.49 Minthogy a vásárolt földek területe átlagosan 1 kh-nál kevesebb volt, nem növelte, hanem tovább aprózta az egyébként is kis területű gazdaságokat. A vásárlás érdemleges gyarapodás helyett inkább a különböző birtokkategóriák közötti mozgást jelentett. A vásárlók zöme nem önálló gazdálkodó volt, hanem kétlaki - ipari munkás, alkalmazott —, akik jövedelemkiegészítés céljából saját szükséglet kielégítésére vásárolták a földet. Az ózdi járásban — ahol a lakosság döntő többsége az iparban dolgozott — 140-en vásároltak 125 kh földet.50 A meglevő eszközállomány ha nem is teljes mértékben, de részben kielégítette a gazdálkodás igényeit. A nehezebb, előkészítő talajmunkáknál nagy számban vették igénybe a gépállomások szolgáltatásait, ami megmutatkozott az egyénieknek végzett talajmunkák 1956-hoz viszonyított 84%-os növekedésében.51 Az 1957. évi jó termés és az abból befolyt jövedelem is erősítette a hosszú távon berendezkedő egyéni gazdálkodás reményét. Kalászosokból valamivel alatta maradt, kapásnövényekből és takarmányból viszont felülmúlta az egyéniek termésátlaga a szövetkezetekét.5 2 A jó termés következtében megnőtt a szabadpiaci áruértékesítés, amelyet az alábbi adatok illusztrálnak. Szabadfelvásárlás alakulása5 3 1956 1957 kenyérgabona összesen (t) 1 410 12 300 takarmánygabona (t) 420 11 870 kukorica (t) 1 130 4 600 vágómarha (db) 37 489 38 808 vágósertés (db) 20 392 28 184 Mivel a termelőszövetkezetek területi aránya és gazdasági eredménye — különösen az állattenyésztés — nem volt számottevő, a szabadon felvásárolt termékek nagyobb hányada az egyéniektől származott. A kedvező piaci lehetőségek mellett a spekuláció (kupeckedés) is növelte az egyéniek jövedelmét. A különböző kedvezően ható gazdasági intézkedések mellett politikai hangulatuk, magatartásuk is bizakodó, nyugodt volt. A párt új agrárpolitikája ezt akialakuló bizalmat igyekezett elmélyíteni, erősíteni. A termelés fellendítését célzó intézkedések mellett fő feladatként a munkás-paraszt szövetség javítását határozta meg. Ezt pedig csak erőszak- mentes viszonyok között lehetett megvalósítani. A begyűjtési rendszer megszüntetése, a szabad felvásárlás bevezetése a termelőszövetkezetek mellett elsősorban a kis- és középparaszti termelőknek kedvezett, mert a begyűjtés megszüntetésével annak velejárója, az adminisztratív kényszer és erőszak is megszűnt. Az 1957-es júniusi országos pártértekezlet is egyértelműen állást foglalt az egyéni parasztság termelésének növelése, és ezzel létének biztosítása mellett. A párt új agrárpolitikai álláspontját kifejtő 1957-es júliusi agrár- politikai tézisek a szocialista átszervezés perspektívájának megfogalmazása mellett kimondták az egyéni gazdaságok létjogosultságát, sőt a távlati fejlődést illetően a mezőgazdaság két szektorának bizonyos ideig való párhuzamos létét is megfogalmazták. 296
