Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre
AZ MDP KV 1956 NYARÁN SZÜLETETT HATÁROZATAINAK HATÁSA MISKOLCON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉRTELMISÉGRE VIDA JÓZSEF Az MDP politikájának sűrűn ismétlődő átértékelése, a vezetésben tapasztalt huzavona, a hibák feltárása, újbóli elkövetése megrendítette a bizalmat, és az emberekben a kiúttalanság érzését keltette. Ilyen körülmények között — 1956 tavaszán — az SZKP XX. kongresszusa mély hatást gyakorolt a magyar közvéleményre is. Általánossá vált a politikai érdeklődés, megelégedéssel olvasták nálunk is a személyi kultusz nyílt kritikáját, a lenini eszmék méltó megbecsülését. A kommunistákat újult reménnyel töltötte el a pártélet lenini normáinak visszaállítása. Általános volt a várakozás azzal kapcsolatban, hogy az MDP vezetősége miként reagál a XX. kongresszus nyomán a mi helyzetünk, fejlődésünk egyes kérdéseire. Az MDP 1956. márciusi KV-ülése azonban úgy foglalt állást a Rákosi-csoport nyomására, hogy nálunk minden rendben van, a hibákat kijavítottuk, a politikai helyzet jó. Mindez azt mutatta, hogy a pártvezetés márciusban képtelen volt élni az eszmei segítséggel, amelyet az SZKP nyújtott a nemzetközi kommunista mozgalom, így az MDP számára is. Az SZKP XX. kongresszusát követő hónapokban Miskolcon sem volt ellentmondásmentes a helyzet. Az MDP KV márciusi határozata nem volt alkalmas arra, hogy a város kommunistái elfogadható választ tudjanak adni a párt korábbi gyakorlata és a XX. kongresszus által felvetett kérdésekre. A törvénysértések elhallgatása, a rehabilitáció eltusolása, a propagandában az életszínvonal apolitikus megközelítése nem volt alkalmas a felgyülemlett politikai feszültségek feloldására, sem pedig annak „... a változást akaró politikai irányvonalnak következetes véghezvitelére, mely ezekben a hónapokban egyre határozottabb formákat öltő törekvésként jelen volt a helyi pártszervezetek munkájában.”1 Jó példa erre Déri Ernő, a városi pártbizottság első titkárának cikke, melyet az áprilisi városi pártértekezlet elé írt: „А XX. kongresszus útmutatásai alapján változtatni kell az eddigi munkastíluson és fel kell számolni az általános, fecsegő irányítást az »önmagáért való pártmunka« maradványait .. Az agitáció és propagandamunka lépjen fel .. a személyi kultusz ellen, magyarázza meg annak károsságát, leplezze le városunk területén egyes politikai és gazdasági vezetőknél a még meglévő személyi kultuszt, terjessze a kollektív vezetés élenjáró tapasztalatait.” (Az én kiemelésem V. J.)2 A megyei pártbizottság lapja február közepétől már több olyan vezércikket közölt, melyben érződött a helyi pártvezetés XX. kongresszust megszívlelő, azzal mélységesen egyetértő álláspontja. Már a címük is3 kész programot adott: élőbb kapcsolatot a tömegekkel, szilárd kollektív vezetést, a párt katonáinak ki kell menni a tömegek közé, töprengés helyett cselekedni kell. Az említett Déri-cikken kívül, elvétve, de megjelent a személyi 15* 227
