Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt, 1544-1596
Borsod megyében is kialakult az a kettős helyzet, amelyben a lakott helységek egyik csoportját a török ténylegesen meghódította, s valamelyik várához csatolta, s a másik csoportját viszont a magyar várak mögötti területen fegyverrel ugyan meg nem hódította, de adóztatásra kényszerítette. A továbbiakban az 1578/79. évi fejadó-összeírást kívánjuk részletesebben bemutatni.27 A hatvani szandzsák keltezetlen, feltételezhetőleg II. Szelim szultán uralkodási idejére (1566—1574) tehető részletes adóösszeírása (tahrir defter), az említett füleki fejadóösszeírás (dzsizje defter) és a következő, a III. Murád szultán uralkodási idejére (1574—1595) keltezett összeírás területi kiterjedése lényegében azonosítható. A feltehetőleg II. Szelim szultán uralkodási idejére keltezett defter pontos kiadási időpontját 1570-ben jelölhetjük meg.28 Viszont, a III. Murád szultán uralkodási idejére keltezett későbbi defter kiadási idejét 1580-ban fogadhatjuk el. A két, tíz év különbséggel készült defter, területi kiterjedésének azonossága következtében az 1580. évi összeírással kívánunk részletesen foglalkozni, s azt a füleki szandzsák 1578/79. évi fejadó-összeírásának adataival összedolgozva szeretnénk bemutatni. Borsod megye központjában, Miskolc mezőváros, a diósgyőri vár mögötti területen már az 1550-es évek végétől török adót fizetett.29 Az 1580. évi helyzetről: a népességének megoszlásáról, valamint török adózásáról részletes áttekintést készítettünk. 2. táblázat Miskolc város népességének megoszlása 1580-ban Felnőtt férfiak: 525 családfő, 265 legény fiú, 36 legény testvér, 13 szolga legény, 5 önálló legény, Foglalkozások: 10 kovács, 6 deák, 1 szabó, Családnevek: Angyal, András, Antos, Apát, Ábrám, Ács (2), Baba (3), Bacsó, Bagói, Bajnok, Bajza, Bakis, Bakos (4), Baksa, Balog (3), Baracsa, Baranyai, Barla, Barbel (3), Basa, Bán, Bántó, Bárányos, Bóta, Bátyai, Békős (2), Bélányi, Bence, Bényi, Bene, Berda, Berecki, Berta, Beszék, Bezeg, Bíró, Bodgál, Bódos, Boka (2), Bokrányi, Bólhos, Bonta (2), Bordás, Borga (2), Borégető (2), Borsós, Boros (4), Botka, Botlás, Bocs, Buba (2), Bükős (3), Búzás, Buzsita, Csobán, Csákó (2), Csapó, Cséfa, Cseres, Cseszti, Csikai, Csikó, Csiszár (6), Csontos, Csulák (2), Dávid, Deák, Dósa (2), Egyődfi, Élijás, Erszén- jártó, Erdős (3), Fabin, Fazokas, Fejérvári, Fekecs, Filep (2), Fodor (5), Födi, Fori, Gagyi, Gál (3), Gőlei, Gömbös (2), Gős, Gyéres, Gyikos, György, Győrfi, Halász /2), Hanák, Herszek, Hetős, Hir, Horvát, Hüvönyős, írás, Izenyős, Jakab (2), Jánosa, Kacsa, Kádár, Kádos (2), Kálai, Kálócsi, Kamancsi, Kancsák (3), Karikás (5), Kardos, Kató, Kendörős, Kenyér, Képős, Kerékjártó (2), Kilás, Királ, Kis (7), Kocsis (2), Koncs, Kónyi, Korcsolás (2), Kormos (2), Koronáris, Kostár, Kovács (3), Körös, Kun (3), Kupás (2), Kurka, Kurta, Kuti, Lakatos, Lantos (2), Lasu, Laszik, Lépő, Lucs, Mácsai, Madárlik, Maroska, Martos, Máté (3), Mátyás, Martin (2), Mecskei, Megyeri, Mészáros (3), Miklós, Mindcsend, Miskocsi, Molnár (4), Nagy (17), Nagypál, Nyíri (2), Nyíró, Pajsjártó (2), Párás, Pásztor (2), Patás, Paták, Pepakin, Podagás, Pongrács, Posta, Puskás, Ragali (2), Orosz, Ozsdi (2), Őszirósás, Ötvös (2), Sajsis, Sáfár, Sándor, Sebő, Sebőd, Serőg, Serős, Somogyi, Sós, Susa, Szabó (25), Szabari, Szákos, Szántó, Szekeres, Szencsi, Szénégető, Szentgyörgyi, Szentmiklós, Szíjártó (5), Szinege, Szirák, Szitás (2), Szolga (14), Szolnok, Szőlős (2), Szűcs (8), Talpas (2), Tímár, Titkos, Torna, Torma, Tót (15), Török, Túri, Turóc, Túrós, Túzok (2), Uj (2), Ujjos (2), Üzsjártó, Varga (15), Vas (2), Vági, Várkoni, Verős (2), Vetős, Vincse, Virág, Virtus, Zsellér (2), Zsidó (2), Zsódos (2). A miskolci népesség egy üttesen került összeírásra, tehát nincsen utcák szerint megkülönböztetve. Igen jelentős számú legény fiú, a felnőtt férfiak mintegy felét teszi ki. A 13 szolgalegény feljegyzése, valószínűleg önálló vagyonnal rendelkezők közül történhetett. Az összeírt családfők mintegy 2%-a kovácsmester, tehát iparos volt, akiket a törökök azért is külön tüntettek fel, mert munkájukra szükségük volt. Az összeírt családok mintegy másfél százalékát jelentő deákok, pedig az írástudókat jelentették. Közülük a városi jegyzők, a kereskedők, s más értelmiségiek kerültek ki. 56
