Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt, 1544-1596

rozs), s az árpa tized-, vagy köles tizedmennyiségeiből egy-egy falu átlagos termésmennyiségeit nyilván tudták tartani. A bortermésről, illetve annak értékéről a budai kincstár a musttized pint mértékegységben feltüntetett adataiból értesülhetett. A méhkas tized kizárólag csak török akcse pénzértékben került feljegyzésre, s ugyanilyen módon a len-, kender-, káposzta-, hagyma-tizedek is csupán így szerepeltek. A falu körüli tölgyesekben tartott sertések adója, melyet az egy évesnél öregebb sertések után szedtek, szintén a juh- adóval együtt török akcse értékben kerültek kimutatásra. A falu bírája, a „falu füstjén” az esküdtjeivel bizonyos ügyekben bíráskodott és pénzbüntetést szedett be. Ezek bevételéből származik a török defterek büntetéspénz-bevételeit feltüntető rovata, amely rendszerint a legutolsó helyen szerepelt. A malmok adóztatása esetében pontosan leírták, hogy egyes malom hány kerékkel dolgozik, s egész évben, vagy csupán fél évig.8

A hatvani szandzsák első ismert török részletes adóösszeírásában, amely a fenti módon készült, a szandzsáknál kisebb török közigazgatási területegységekből, törökül náhijékből, három szerepel. A hatvani náhije 105 helységgel, közöttük a Borsod megyei helységekkel, a pásztói náhije 16 helységgel, s a jászberényi náhije 13 helységgel került feljegyzésre.9 Az összeírás területi kiterjedése, északon a Mikófalva melletti Szentdomoko- sig, délen a Szolnok melletti Ácsiig, keleten a Tisza folyóig, s nyugaton a Zagyva folyó völgyében Detrefalváig ábrázolható. Borsod megyében, ha az Eger folyót tekintjük megyei határként, hét helységre terjedt ki. A Szomola, Szihalom, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Egerlövő, Mezőtárkány, s Négyes helységek közötti vonal egyben a hatvani szandzsák 1540-es évekbeli legkeletibb kiterjedését is mutatja.

A hatvani törökök 1544 tavaszától 1548-ig Heves és Borsod megye területén mintegy 130 helységet kényszerítettek rendszeres adózásra. Soós Imre egyik tanulmányában említi: „1544-1549 között Heves megye területe Eger várát és Borsod megyei határos néhány községet leszámítva török hódoltsággá lett”. Az 1548. évi török tahrir defterünkben szereplő helységek szerint Soós Imre állítását ki kell egészítenünk, hogy Borsod megyében is hét helység hódoltsággá lett.10

A Borsod megyei adófizető parasztság lélekszámára és családszervezetére a „háne” török adóegység és a „kapu” török adóegység számából és az összeírt adófizető családfők számából következtethetünk. Hogy egy-egy „kapu”, vagy „hane” adóegység fogalma alatt pontosan hány lélek élt, az változó és bizonytalan volt. A kapu adóegység fogalmát a „kanunnáme” vonatkozó rendelkezése szerint (ld. a függelékben) a ,,hané”-t adni képes háztartások jelentik. A kétfajta adóegység a „hane” és a „kapu” ezek szerint azonos lett volna, az összeírások azonban gyakran mégis eltérő számot rögzítettek. Ha az összeírások névjegyzékeiben feljegyzett családfők számát is figyelembe vesszük, ez az eltérő szám szintén megmutatkozik. A szandzsák székhelyén, Hatvan városában 1548-ban 108 családfő név szerinti felsorolása után 50 hane, s 40 kapu adóegység szerepel. Különösen a mezővárosok és nagyközségek esetében gyakori a három említett számadat különbsége, s viszont a leggyakrabban kis falvakban egyezik mee.11

A megoldást abban látjuk, hogy a török adókirovásnál az említett adóegységek és családfők számát a tényleges paraszti háztartások vagyoni és jogi viszonyai szerint rögzítették. A „hane” adóegység fogalma alá a ténylegesen önálló háztartással rendelkező gazdákat és házas zselléreket vették fel, a „kapu” adóegység fogalma alá viszont csak az igás- állattal rendelkező szántóművelést végző gazdák kerültek, s végül a családfők között az adófizetés alól mentességet kapók, pl. a bírók, török szolgálatban állók, vagy az új telepesek is összeírásra kerültek.12 Többször előfordul, hogy több „kapu” adóegység szerepel, mint ahány családfő került összeírásra, s ilyen esetben a felnőtt fiúk, vagy testvérek önálló gazdálkodására gyanakodhatunk. A Borsod megyei hét 1548-ban összeírt helység népességét és családszerkezetét a fenti adatok fogalmának ismeretében a következőképpen ábrázolhatjuk.

4* 51