Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt, 1544-1596
1. táblázat A Borsod megyei hét összeírt helység népessége és családszervezete 1548-ban Helységek Családfó'k Нале-számok Kapu-számok összes népesség Egy kapura eső családfő Szomola 6 3 3 39 2,00 Szihalom 10 10 10 65 1,00 Keresztes 36 15 15 234 2,40 Egerlövő 7 7 7 45,5 1,00 Mezőtárkány 15 13 13 97,5 1,15 Mezőkövesd 28 14 14 182 2,00 Négyes 10 5 5 65 2,00 Az 1. táblázat szerint, tehát Borsod megye délnyugati részén, az 1540-es években egy török adózás alá került helységben átlagosan 16 családfő mellett 9,5 „hane” és „kapu” adóegységbe sorolva 108 lélek élt. Egy átlagos „kapu” adóegységre, tehát egy földművelést folytató paraszti háztartásra pedig 1,6 kis család esik. Az 1. táblázatban szereplő adatokból a történeti statisztika által hagyományosan egy kis családra öt lélek- számot feltételezve számoltunk. Azonban az így kiszámított eredményt még mintegy 30%-kal szükséges megemelnünk, ahogy erről Káldy-Nagy Gyula is vélekedik, mivel a török összeírásban csupán az adófizető-képeseket jegyezték fel, s az adózás alól mentességet élvezők, valamint a semmiféle vagyonnal nem rendelkező adófizetésre képtelenek, mint a gazdasági cselédek, kimaradtak. Ezek átlagos számát helységenként mintegy 30%- ra értékelhetjük.13 Az 1544/45-ös években az ún. Halil bég defteréibe összeírt délnyugat borsodi falvak érdekes népi hagyománnyal egyeztethetőek össze. Mezőkövesden és környékén úgy tudják, hogy az Oszmán Birodalom határa Szomolya—Mezőkövesd—Kis Tálya—Lövő- Négyes vonalában haladt, s ezt az ún. „kőképek”-nek nevezett hatalmas kőoszlopok hatáijelekként mutatják. Mezőkövesden a szomolyai úton és az említett helységek határában máig fent maradtak.14 A fenti 1548. évi tahrir defterünk is az ún. Halil bég defterei közül való, mivel azok egyik későbbi másolatát jelenti. A török adórovók által helységenként összeírt adózási adatokat külön-külön lapokra jegyezték fel, majd ezekről egységes szempontok és forma szerint a budai kincstárba letisztázták, s kötetekbe fűzték össze. Az így egy-egy kötetbe összefűzött kéziratos adójegyzéket defterként szoktuk megnevezni. A defterek egy példányát az isztanbuli birodalmi kincstárban, s másik példányát pedig a budai tartományi kincstárban helyezték el. Az ilyen módon összeállított defterekből a fenti kincstárakban minden egyes falu adófizetőit és adóképességét részletesen ismerték. Ezekből kiválasztással (ifráz) először a szultáni birtokokat (hász), majd a többi főtiszt és katona javadalom-birtokait osztották ki. A törökök javadalom-birtokaivá vált falvakból az új török „földesurak”, a régi magyar földesurakat minden eszközzel kiszorítani igyekeztek. Az így eluralkodott kettős birtoklás áldatlan állapotairól, 1549. augusztus 25-én Támoky András naszádos kapitány Kászon budai pasához ment tárgyalni. A tárgyalásokon felmerült szüntelen összecsapásokról a budai pasa kifejtette álláspontját, hogy csapatai a magyar lakosság közé azért mennek ki béke idején is, mert azok adóikat nem hozzák rendszeresen be. A kettős adózás ügyében a budai pasa engedélyével 1550 kora őszén Gyöngyös mellett a hatvani szandzsák területén közösen falvakat birtokló törökök és magyarok közvetlen tárgyalásokat tartottak. A tárgyalások eredményeiről semmi pontos adatot nem tudunk, de a közösen birtokolt falvak adói behajtásának valamilyen megoldá
