Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

[51 Pl. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. I. 231-41. 1., Borovszky Samu: Borsod vármegye története. Budapest, 1909.1. 24. 1.

[6] Az Aba nemzetség ősei.

[7] Pauler Gyük: A magyarok megtelepedéséről. Századok, 1877. 385.1.

[8] Győrffy György legújabban meggyőzőnek tartja azt a magyarázatot, mely a palócot a nyugati szláv pkvec, plavci, orosz polovec, polovci „kun”, illetve „kunok” népnévből vezeti le (Palóckutatás. Módszerek és feladatok. Eger, 1968.50. 1.). Csak a XVII. század végén jön elő a palóc szó. Győrffy István ugyan a XVIII. századra teszi az első említést (A palóc név első említése. Ethnographia, 1932. 135. 1.), de a palóc elnevezéssel előbb is találkozunk, pl az Ung megyei Palóc községben (XIII. század), máskor Pálóc, onnan a Palóczi, illetve Pálóczi család. 1663-ban a dunamelléki falvaknak Kunszentmiklós mellett készített szabályrendelete mondja: „ . . . senki jószágot valakinek, kiváltképen felföldi palócnak levél nélkül el ne adjon, mivel a felföldi emberek sok lopott marhát szoktak föl s alá felhajtani”. (Gyárfás István, A paraszt-vármegye. ÁÉt. 1882. 19. 1.) Győrffy György 1683. évi debreceni adatot közöl a palóc elnevezésről (Palóckutatás. Módszerek és feladatok. Eger, 1968. 49. 1.). 1682-ben Mezőkövesden írnak össze egy Palócz nevű családot. (OL. U. et C. Fasc. 5. no. 3.)

[9] 1383. Beél alio nomine Szent-márton. Archeológiái Közi. VI.1. XI. sz. oki.

[10] Borovszky Samu szerk.: Heves vármegye. Budapest, 1909. 57. 1.

[11] OL. Dl. 16.635. 1470: Dl. 16.986. Csánky, Magyarország tört. földrajza. I. 67. 1.

[12] Monumenta Vaticana. I. 347, 363, 335. Beél, Bel, Molnosbel. — 1422-ben Petrus filius Stephani de-Alsóbél és Georgius de eadem Bolnos-Bél. Fejér.C.D. X. 6. 456.

[13] Ipolyi Arnold, a Bélháromkúti apátság történetírója Apátfalvát tartja Középbélnek. Megállapításait meg kell kérdőjeleznünk, mert ez a három Bél a Bél nemzetség elterebélyesedése folytán már minden bizonnyal előbb fennállott, mint Apátfalva, amit csak az apátság alapíthatott. Az apátfalvi monostort nem nevezte soha senki középbéli, hanem csak béli monostornak (Monasterium de Beel). V. ö. Katidra Kabos, A borsodi, vagy székesegyházi főesperesség. Egri Egyházmegyei Közlöny. 1885. II.sz. 85.1.

[14] Egri főkáptalan Lt. I. 243. 1. v. ö. Győrffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963.1. 75. 1. - Karácsonyi, Magyar nemzetségek. IV. 2323. 1.

[15] A sírkövet az egri ciszterciták múzeumába szállították be. Pataki Vidor dr. szíves közlése: A templom körüli ásatások, kripták feltárása fényt deríthetnének egyéb temetkezésekre.

[16] Knauz N.: Monumenta Eccl. Strigoniensis. Esztergom, 1863.1. 215. 1.

[17] „Datum per manum Cleti aule Regni Cancellary et prepositi Agriensis ecclesie”, mondja az adománylevél záradéka. Knauz i.m. I. 223. 1.

[18] Okleveleit felsorolja Kandra Kabos: Klétus királyi kancellár, 1224-ben egri püspök. Egri Egyházm. KözL 1889. nov. 1. 165—6. 1. V. ö. Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923.1/1. 132 és köv. 1.

[19] Kandra Le. u.ott 169.1.

[20] Karácsonyi János: A Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Budapest, 1922.1. k. 158. lapon azt vallja, hogy a ferenceseket csak 1239-ben hozatta be Kiüt, hogy legelőször Esztergomban, Győrött, Óbudán, Pozsonyban, és Székesfehérváron telepedtek meg. i. m. 13-14. 1.

[211 Ipolyi Arnold: A kunok bélháromkúti. másképp apátfalvi apátsága és XIII. századi egyházának története. Archeológiái Közi. VI. k. 1. f. 11-12. 1. Pest, 1866. Különnyomatban is. Az alábbiakban Ipolyi, illetőleg Okmánytár. - Győrffy György szerint az egri püspök csak 1234-ben kért engedélyt a ciszterciták káptalanától a monostor és a templom építésére, amikor az ügy alapos kivizsgálására két apát szállott ki a helyszínre (Az Árpád-kori Magyarország ... I. 756. 1.).

[22] Béke fi Rémig: A pásztói apátság története. Budapest, 1898. I. 32. l.lásd még Békefi, A püisi apátság története. Pécs, 1891.1. 241. 1.

[23] Diósgyőr, majd Szilvás, Dédes (Ipolyi L m. 10—11. 1.). Királd elnevezése is erre mutat.

[24] Okmánytár II.sz.

[25] OL. Dl. 13.154. Csánky i. m. I. 168. 1.

[26] Dávid (ganga) János: Bélapátfalva. Egri Szociogr. Intézet:Máriaföldi-Felméry gyűjtése, 1949.

[27] Az adománylevelet közli Bunyitay Vince: Abéli apáturságot illető három oklevél. Közzétéve: Adatok az egri egyházmegye történetéhez. I. 1885.148—9. 1.

[28] Liktor Vince Gábor bükkszentmártoni lakos közlése. 1246-ban az apátság - Győrffy György adatai szerint - ismét működött. Az Árpád-kori Magyarország. I. 757. 1.

[29] Az oklevelet közli Okmánytár I.sz.

[30] Fejér Georgius: Codex Diplomatics. IV. I. 189. 1.

45