Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
Valóban március 4-én már Borsod megye törvényszéke az elfogottak felett kegyetlen ítéletet hozott, amit másnap március 5-én ki is hirdettek. A három fővádlottat ifötél általi halálra, a többi elfogottból tizennégyet 50—300 botütésre ítéltek, az elmenekülteket proskribálták, a többi elfogott jó része tovább sínylette Borsod-vármegye tömlöcét.11 s Ami az 1751-ben kiadott urbáriumot illeti, az véget vetett a taxás állapotnak, s a jobbágyok csak kényszer mellett nyugodtak bele, illetve tűrték annak végrehajtását. Felemelték benne a cenzust, a húsznapos robotengedmény pedig valósággal új húsz napot jelentett, mert az eddigi terheket, kaszálást, behordást, fuvarozást, fahordást, szüretre menést, postázást és a többi munkákat mind megtartották. A húsz nap túlrobotot jelentett, amit ettől kezdve az uraság más birtokain, elsősorban Ostoroson kellett végezni, ahol az ottani nagy allodiumhoz képest a földesúrnak kevés munkaerő állott rendelkezésére. Noha minden az uraság kívánsága szerint történt, Barkóczy még ezzel az ügyet nem akarta lezárni. Heves megye törvényhatósága március 29-én tartott közgyűlésén, melyen maga Barkóczy mint főispán elnökölt, készítette el az országgyűlési követeknek szóló utasításokat. Az utasítások 8., 9. és 10. pontja foglalkozott az apátfalvi jobbágyfelkeléssel. Megállapította a vármegye, hogy az elégedetlen jobbágyok, mint legutóbb a szeminárium jobbágyai, földesuraik ellen fegyveres ellenállást is tanúsítanak és panaszaik felsőbb helyen is figyelembe vétetnek, sokszor pedig a vizsgálatra királyi biztosokat küldenek ki. A követek tehát olyan törvény hozatala iránt járjanak el, hogy a parasztoktól a fegyvereket össze lehessen szedni, felsőbb hatóságok pedig ne táplálják az elégedetlenséget a panaszok meghallgatásával, végül királyi biztosokat ne küldjenek ki, hanem adják a főispán kezébe a hatalmat, hogy az ilyen ügyeket végleg elintézze.116 Az országgyűlésen azonban az ügy nem vert fel nagyobb port és a kívánt törvényt nem alkották meg. Az apátfalvi veszedelem vezetői közül Holló Mátyás, a fővezető és öt társa továbbra is szabadlábon maradt, akik ellen — némi huzavona után — május 2-án a helytartótanács körözést is adott ki. A hajsza azonban nem járt eredménnyel, mert Hollóék június 18-án is szabadlábon voltak s kegyelmi kérvénnyel fordultak a királynőhöz. A királynő meghallgatva a vármegye véleményét, végül november 10-én a helytartótanács útján úgy döntött, hogy mivel a büntető igazságszolgáltatásnak megfelelő büntetés már megtörtént, a bujdo- sásban levőket a megyébe visszaengedi s ott a megye esetleges megbüntetésük, valamint az okozott károk helyrehozása után bocsássa őket szabadon haza.117 Úgy látszik többen ekkor visszatértek, bár a vezérnek, Holló Mátyásnak visszatéréséről, további sorsáról nem tudunk. Végső mozzanatként a megye, illetve a szeminárium a tömlöcükben sínylődő rabokat hazabocsátja. A megye végül 1752. februárban a Splényi-légió visszahívása iránt is lépéseket tesz, mely a közel egy év alatt ugyancsak kiélte a jogaikat kereső községeket. Mária Terézia urbáriuma Apátfalván Mária Terézia egyik állampolitikai célja volt a földesúri kizsákmányolásnak határt szabni és ezáltal a jobbágyoktól biztosítani az állami adóbevételeket, annál is inkább, mert a magyar földesurak az adózás terhéből semmit sem akartak átvállalni. Miután ez az 1764—5. évi országgyűlésen újból nyilvánvalóvá vált, a királynő megtette az előkészületeket az úrbéri terhek megállapítására, illetve rögzítésére és 1767-ben kiadta ismeretes úrbéri pátensét. Apátfalva és az uradalom jobbágysága az 1751-ben kibocsátott urbárium szerint élt és adózott a földesúrnak. Az úrbéri rendelet végrehajtása ezt az állapotot kívánta rögzíteni és azért helységenkint megyei bizottság szállt ki, aki a tényeket megállapítva az úrbéri blankettára a terheket és jogokat felvette. Miután azonban Apátfalva összeírására Borsod 30