Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

vármegye csak 1770. július 2-án küldte ki Paulkovics László főszolgabírót Németh Ignác hites esküdttel, az uraság még az összeírás megejtése előtt újabbakkal tetézte az eddigi kizsákmányolást, azzal a céllal, hogy már ez kerüljön bele az összeírásba. Tudjuk azt, hogy Szent István törvénye szerint a terményekből és az állatszaporulatból tized járt az egyháznak. Nagy Lajos 1351. évi törvénye pedig ugyanezekből előírta a kilenced, vagyis a kilencedik tized adását a földesúrnak. Voltak olyan helységek, ahol a kilencedet a föl­desúr, a tizedet az egyház külön-külön szedte, bár a századok gyakorlatában egyszerűség kedvéért a földesurak vármegyénkint az egyháztól bérelték a tizedet, s így mindkét szolgál­tatást egyszerre szedték be.118 Mária Terézia urbáriuma úgy rendelkezett, hogy minden maradjon a régiben. Ahol mindkét szolgáltatást a földesúr szedte be és előbb megelégedett kéttized, vagyis egyötöd szolgáltatás helyett egyheteddel, vagy nyolcaddal, ott a jövő­ben se követeljenek többet. Apátfalván előbb csak tizedet adtak, s a földesúr, akit, mint egyházi intézményt a tized is, a kilenced is megillette, de eddig csak az egyik, a tized címén kért szolgáltatást. Egy évvel az összeírás előtt azonban a földesúr a törvényre hivatkozva Apátfalván is bevezette a kilenced szedését, s ezzel tetemesen növelte az eddigi jobbágyterheket. Ilyen körülmények között jelent meg az összeíró küldöttség, akiket Barta Albert főbíró, Holló József és Somodi Gergely hitesek fogadtak. Apátfalvát ebben az időben már gyakran mezővárosnak nevezték, de ez a körülmény jobbágyi helyzeten semmit sem változtatott, csupán azt jelentette, hogy jelentősebb község, ahol a földesúr részéről bizo­nyos ipari próbálkozások is vannak. Az apátfalviak az összeíráskor bevallják, hogy urbáriumuk az 1751. évben kelt és a szerint teljesítik szolgáltatásaikat. Határaiknak más hasznát nem látják, de tűzre és épület­re való fájuk ingyen van, malmuk helyben, közönséges szükségletre valamelyes szénájuk. A borkorcsma is az övék Szent Mihálytól Karácsonyig és néha megengedik esztendőnkint egy-két kemence mész kiégetését. Káros fogyatkozásaik, hogy marháiknak nincs legelője, a szomszéd határokban kénytelenek azt bérelni, a szántóföldek soványak, minden negye­dik, ötödik esztendőben trágyázni kell. A szántókat az árvíz elhordja, szőlőhegyük nin­csen, s a városok is távol esnek tőlük, ahonnan kézi munkával pénzt lehetne keresni. Szántóföldjeik nem egyforma nagyságúak, irtással ugyan szaporíthatják őket. Vannak olyan lakosok, aki 40, 44, 50 és 54 pozsonyi mérő életet is elvethetnek a há­rom nyomásba, míg mások csak 20, 25, 30, 34 pozsonyi mérőt. S olyanok is vannak, kivált a fél házhelyesek, kik 10, 15, s 18 pozsonyi mérőnél, a zsellérek — kik gyalogul szolgálnak — 5, 6, legfeljebb 8 pozsonyi mérőnél többet el nem vethetnek. Szénát a legjobb gazda is két-három rövid szekérnél többet nem használhat, a félházhelyes fele annyit, a zsellérek többnyire semmit sem, sarnyút a határnak csak egy részében olykor használhatnak. A robotteher is egyre nehezebb lesz. Az 1751. évi urbáriummal szemben most be akarják hozni az 1767. évi úrbéri pátens szerint előírt 52 napot. „Jól lehet múlt esztendő­ben Szent Mihály nap táján a földes uraság kiadta — vallja az apátfalvi főbíró, — hogy ennek utánna esztendőnkint a marhás gazda marhával, az gyalog kézi munkával szükségé­hez képest 52 napokat szolgáljanak, vagy egy napi négy marhával való szolgálatot három napi kézi munkával megváltsunk, mely robotunknak feljedzésére (reá nem akarván állani) tisztünk fenyegető parancsolattya szerint lakosainknak különösen és a nótáriusunknak lajstrom adatott, melyben kinek-kinek szolgálattya feljegyeztetik, mindazonáltal a marhás gazda is, hol marhával, hol gyalog hajtatván robottánknak számát nem tudhatyuk, szám­ba sem vettük. Az esik pedig keservesen, hogy három mérföldnyire (valószinüleg Ostoros­ra gondolt) mindenféle mezei munkának végbevitelére, úgymint szántásra, kaszállásra, trágyázásra, aratásra, élethordásra, szénatakarásra hajtattunk, ezeken kívül két mérföld­31

Next

/
Thumbnails
Contents