Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
Az Észak-Magyarország december 10-i száma — félreértve a korábbi, nem egyszer zavaros moralizálást — rendkívül határozottan lépett fel. Az intéző bizottság „Mindenkihez, Mindenkihez!” című kiáltvánnyal fordult a munkáshatalom híveihez. Ismertette a Budapestről sztrájkok szervezésére érkezett ügynökök tevékenysége nyomán előállott helyzetet, melynek következtében „megyénk és városunk nyugalma újra veszélyben forog.” Fegyverbe szólította a kommunistákat és a népi hatalom valamennyi hívét az ellenforradalom nyílt támadásának szétzúzására. Felhívták a kommunistákat és mindenkit, aki felelősséget érzett Miskolcért, hogy azonnal jelentkezzenek a karhatalomba, ugyanakkor kötelezték a kommunistákat, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a felsőbb pártszerveknél és vegyék ki részüket a provokációk megakadályozásában. Befejezésként pedig hangsúlyozták: „reszkessenek az ellenforradalmárok, mert nem kerülik ki a legszigorúbb felelősségre vonást! ... Veszélyben a rend és békés életünk! A párt harca hív! Egy emberként álljatok a párt zászlaja mögé. Azonnal cselekedjetek. A mi ügyünk igaz ügy, békét, rendet és belső nyugalmat akarunk. Az ellenforradalmárok tüntetéseket, inflációra vezető sztrájkot, véres provokációt akarnak. Az ő ügyük igazságtalan és bűnös ügy! Vereségük elkerülhetetlen! Miénk a győzelem!”120 Ez világos s meggyőző beszéd volt. Ezzel egyidőben a miskolci és a megyei tanács az egész megye területére kijárási és csoportosulási tilalmat rendelt el, s az MSZMP megyei intéző bizottságának közleménye hangsúlyozta: „nincs más erő, mint a szervezett munkások, a kommunisták ereje, mely a mai helyzetben helyreállíthatja a törvényes rendet. Keljetek haladéktalanul népünk alapvető érdeke védelmére, fogjatok fegyvert, felelőtlen elemek, az ellenforradalmi bandák további garázdálkodásának felszámolására.”121 Nem kevésbé volt jelentős a megye 20 munkástanácsi vezetőjének nyilatkozata sem, mely hangsúlyozta: „Közülünk többen Budapesten győződtünk meg arról, hogy a budapesti munkástanács tagjai jóformán nem képviselnek senkit, csak magukat, s alig van valami közük a munkássághoz, legtöbbjük tevékenységének lényege a jól jövedelmező állásszerzés, többen közülük sohasem voltak munkások ... a leghatározottabban visszautasítjuk a budapestiek sztrájkra, tüntetésekre uszító felhívását és elhatároztuk, hogy tovább folytatjuk a termelő munkát, teljes erővel küzdünk a törvényes rend és nyugalom megőrzéséért, minden provokáció ellen. Felszólítunk minden munkás és dolgozó testvérünket, hogy tevékenyen szálljanak szembe minden sztrájkra, tüntetésre bujtogatóval, mert ma az ilyenek a munkások érdekeinek, a dolgozóknak ellenségei.. . Kijelentjük, hogy minden kapcsolatunkat megszakítjuk az úgynevezett budapesti munkás- tanáccsal.”122 Ebben a feszült politikai helyzetben ült össze december 10-én délelőtt az LKM-ben a megye munkástanácsainak értekezlete, a KMT sztrájkfelhívásával kapcsolatos helyi álláspontot kialakítandó. A jelek szerint a megyei munkástanács egyes vezetői törekedtek arra, hogy a befolyásuk alatt áló mérsékelt munkástanácsokat nagyobb létszámú delegáció képviselje.12 3 Az ülést megnyitó Rimán elmondotta, hogy a nagybudapesti KMT 49 órás sztrájkfelhívással fordult az országhoz. „Ismertette még, hogy úgy néz ki a helyzet, hogy a nagybudapesti munkástanács összetétele nem megfelelő, szervezetlen munka folyik.” Rimán megnyitó szavá után Keller részleteiben ismertette a KMT memorandumát és sztrájkhatározatát, „melynek az volt a célja, hogy megmutassák a Kádár-kormánynak, hogy a budapesti munkástanács mögött az egész ország dolgozó népe ál... A szovjet parancsnoksággal meg kell értetni, hogy a 48 órás sztrájk nem ellenük, hanem a Kádár-kormány ellen szól. . . Amíg a munkástanács szinte naponta felkereste a kormányt, úgy látszik, meg akartak szabadulni tőlünk, feloszlatták a budapesti és a megyei, városi 18 Levéltári Évkönyv IV 273
