Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
munkástanácsokat. Mi fog történni a rendőrséggel, ahonnan a munkásokat leszerelték és a kormány felhívására kommunisták jelentkeztek.”124 Keller — a meglehetősen vázlatos, szerkesztett jegyzőkönyvből is kitűnően - tehát a KMT sztrájkfelhívásának elfogadására próbálta kapacitálni a munkástanácsokat. A megyei munkástanács nevében Kiss szólalt fel. Rimánhoz hasonlóan ő is kifejtette, hogy „szerinte is a budapesti munkástanács szervezetlen volt, nem megfelelő az összetétel. A kormány rendelkezése alapján a megyei munkástanácsoknak is fel kell oszlaniok. Ezt követően a megyei munkástanács álláspontját három részletkérdésre koncentráltan fejtette ki: — Ismertette, hogy a kormány tagjaival folytatott konzultációk eredményeképpen „úgy látják egészségesnek a megyei munkástanács munkáját, ha a közigazgatásilag létrehozott tanácsok végrehajtó bizottságaiban helyezkednek el, és úgy jó munkát tudnak végezni”. — Ismertette a munkásrendőrség feloszlatásának okát, és ígéretet tett, hogy a legmesszebbmenőkig megteszi a lépéseket, hogy visszavegyék a polgártársakat”. — „A sztrájkkal kapcsolatban: a budapesti munkástanács felhívásával nem értünk egyet. A kormány bármikor kész velünk tárgyalni. A sztrájk eddigi eredményeinket teljesen tönkretenné.” A sztrájk kérdésében ezt követően vita bontakozott ki. „Több polgártárs felszólalásában kifejtette, hogy nagyon meg kell gondolni a felhívást. Ennek két oldala van: ha nem csatlakozunk az országos sztrájkhoz, akkor mindenütt Borsod ellen lesznek, és ellenséget szerzünk magunknak (Az én kiemelésem K. L.) viszont, ha sztrájkolunk, eredményeink valóban tönkremennek és nincs biztosíték arra, hogy a sztrájk letelte után valóban fel lehet venni a munkát. . . mindenesetre, ha sztrájkolunk, akkor a víz- és energiaszolgáltatásnak, a martinkemencéknek és a nagyolvasztók hőtartásának mennie kell. Az Ózdról átjött polgártársak ismertették a budapesti munkástanács felhívását. Ózdon már minden műszaki feltételt kidolgoztak a sztrájkra vonatkozólag. Úgy nézett ki, hogy az ózdi polgártársak a sztrájk mellett vannak.” A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a sztrájkra nem lenne szükség, ha a kormány teljesítené a követeléseket, ha a munkástanácsokra támaszkodna és nem kompromittált pártfunkcionáriusokból állítaná fel a rendőrséget. Mindezek mellett bejelentették azt is, hogy a sztrájkolok nem kapnak munkabért. Az ülés nem tudott állást foglalni a sztrájk kérdésében, ezért Kiss „ígéretet tett, hogy a kormánnyal felveszi a kapcsolatot és délután döntsenek, hogy sztrájkolnak-e.”125 Délután Kiss a sztrájkkal kapcsolatban kifejtette, hogy „Érdeklődtek, a budapesti üzemek egy része a sztrájk mellett, másik része a sztrájk ellen van, tehát nem egységesek. A vasút sem áll le, mert az élelmiszert szállítani kell... felhívta a jelenlevőket, hogy eddigi eredményeink figyelembevételével döntsenek a sztrájkkal kapcsolatban.” A DIMÁ- VAG munkástanácsa nevében Csetényi ezt követően közölte: „A DIMÁVAG dolgozói úgy határoztak, semmi értelme nincs a sztrájknak. A magyar nép érdekében helyes álláspontot kell kialakítani. Bogár polgártárs ma telefonált Budapestről, hogy nehogy leálljunk. A továbbiakat majd akkor mondja el, ha hazajön. Ez is óvatosságra int bennünket.” Több hozzászólás nyomán az az álláspont alakult ki, hogy „mindenütt fennáll az a veszély: a sztrájk letelte után a munkát nem tudjuk felvétetni”. A sztrájkkal kapcsolatos szavazás nyomán (egy kivételével) a nagyüzemi munkástanács tagjai és a megjelent vállalatok képviselői „nagyon megfontolva a lehetőségeket úgy döntöttek, hogy nem sztrájkolnak.”126 274
