Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között

jött létre - a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány amely valóban a nép jogos követeléseit képviseli.” Itt ismét ugyanazzal az alapvető tévedéssel állunk szemben, melyet fent említettünk. Október 25-e Miskolcon - mint korábban vizsgáltuk9 - valóban demokratikus jelszavakkal indult, de gyorsan jobbra tolódott, s a tüntetésen részt vevő tömegek jelentős része átvette az ellenforradalmi jelszavakat. A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulása nem e mozgalom egészének eredményeként, hanem jó részének tagadása révén következett be. (Ezzel összefüggésben a program egyértelműen és differenciálatlanul pozitívnak ítélte az LKM, a DIMÁVAG és az NME szerepét a lejátszódott eseményekben.)

A másik nagyon lényeges megállapítás szerint: „Népünk nemes és igazságos, hazafias, haladó irányzatú mozgalma mögé bújva megyénkben is jelentkeztek a reakció sötét erői, bár nem olyan erővel és nyíltan, mint Budapesten és az ország nyugati területein. Itt az események még nem fejlődtek addig, de érlelődtek itt is ellenforradalmi tendenciák, s hogy ezek nem csaptak át nyíltan ellenforradalmi felkelésbe, abban szerepe volt a megyei pártbizottság fellépésének a Rákosi—Gerő-klikk politikájával szemben.” A nyilatkozat érezhetően nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a megyében éppen a megyei munkástanács volt az ellenforradalom vezető szerve. Igaz viszont, hogy a munkástanács újjászervezése rendkívüli módon megnehezítette ennek a kérdésnek az egyértelmű lezárását. Mivel pedig a nyilatkozat mégis válaszolni akart a kérdésre, kénytelen volt átvenni Földvári álláspontját, s érlelődő ellenforradalmi tendenciákról meg ellenforradalmi veszélyről beszélni, hangsúlyozva, hogy a megyei munkástanács vezetői „ünnepélyes nyilatkozatokkal szocialista vívmányainkat megvédeni nem tudták volna, ezért kellett segítségül hívni a szovjet csapatokat”. (A teljesség kedvéért azonban hozzá kell ehhez fűznünk, hogy az „országban ellenforradalom volt, de a megyében nem” — felfogás nem valamiféle sajátos borsodi álláspont volt, ismereteink szerint meglehetősen széles körben jelentkezett a Budapesten kívüli területeken.)

E bizonytalankodó - hibás állásfoglalás nem tekinthető konkrét ismeretek hiányából fakadó tévedésnek, hiszen a nyilatkozat tételesen felsorolta a megyében tapasztalható főbb ellenforradalmi jelenségeket és megnyilvánulásokat. Úgy véljük, a megyében (és az országban) lejátszódott események jellegének az elméleti tisztázása során az Intézőbizottság erejét meghaladó feladatra vállalkozott. Az egyes nagyüzemi munkástanácsok, az egyetemi hallgatók szerepének egyértelmű differenciált megítélése a november 19-ét követően javuló, de még mindig borotvaélen táncoló helyzetben taktikailag nem volt időszerű feladat, hiszen ismét polarizálta volna az alapkérdésben lassan homogenizálódó frontokat. Mivel pedig az egyébként helyes taktikai megfontolások eleve kizárták a helyzet reális értékelését, a mégis nyilvánosságra hozott elemzés csak hibás lehetett.

A megyében lejátszódott események jellegének pontatlan megítélése felé tolta a szervezőbizottságot Földvári jelenléte a testület elnökségében és a megyei munkástanács élén. Amíg ugyanis Földvári a megyei munkástanács élén állt, s tagja volt a pártelnökségnek, nem lehetett egyértelműen a megyében lejátszódott ellenforradalomról beszélni, mivel az Földvári tevékenységének a minősítését is jelentette, s lehetetlenné tette volna a november 17. után elfoglalt helyzetének — funkcióinak az indoklását.

A nyilatkozat második fejezete az MSZMP megyei Intézőbizottságának politikai programját tartalmazta. A politikai program főbb megállapításai a következők voltak:

— Munkás-paraszt hatalmat akarnak, de szembeszállnak minden tőkés földesúri ellen- forradalmi kísérlettel és a Rákosi—Gerő-klikk nép- és pártellenes módszereinek visszaállításával.

— Egyetértenek a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjával és küzdenek annak megvalósitásáért.

242