Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
[64] A már idézett alispáni utasítást 1913 januárjában a kibontakozó munkásmozgalom ellen a távollevő alispán nevében Vadnay írja alá. (Vö.: Források. 367.) [65] A közigazgatási tisztviselők számára - amíg tisztviselő - „erkölcsi lehetetlenség a szociál demokrata párthoz csatlakozni”, mert a közigazgatási tisztviselőket a „mai állam” a „fennálló társadalmi és gazdasági rend védelmével” bízta meg, és amíg az egész „magán és büntető jogrendszerünk” a „tulajdon szentségére van alapítva, a tisztviselőknek éppúgy elgondolhatatlan a kollektivizmus harcosaihoz csatlakozni, mint áruló az a katona, aki a saját zászlója ellen harcol.” És tovább: „az állam céljait tartozik szolgálni, az államnak pedig mint valamennyi társadalmi osztályt magába foglaló magasabb egységnek az a rendeltetése, hogy az osztályellentéteket ne szaporítsa (saját külön osztályérdekei alapján történő szervezkedéssel LA.), de kiegyenlíteni törekedjék” — ezt kell minden erejével szolgálnia. A tisztviselő „nem pusztán agy-bérmunkás”, hanem „munkaeszköz és erőforrás az állam gépezetében”. Meg kell őrizni a pártatlanság, a „tiszta, becsületes táblabírói felfogást.” (im. 42—43) [66] A könyv Farkas (Wolfner) Pál: A szocializmus története és tanítása (Budapest, 1901) c. könyv alapján íródott. Ebben a szocializmus eszméit bernsteini megközelítésben találjuk. [67] lm. 5. Természetesen jellemző, hogy éppen Farkas Pál munkáit találja ilyennek. [68] Uo. 5-15. [69] Uo. 24-25. [70] Uo. 26. [71] Uo. [72] Uo. [73] Uo. 27. [74] Kifejti, hogy a marxi tételeket saját viszonyainkra alkalmazva azt látjuk, „hogy ... már csak a negyedik rend: proletárság az egyetlen osztály, mely ki van még zárva a tulajdonból és ezzel a kultúra anyagi és szellemi áldásaiból.” Nyilvánvaló - írja -, hogy a proletariátus csak úgy jut tulajdonhoz, ha kollektivizmust teremt. Kiemeli e tulajdonforma új vonásait, hogy az egész emberiség közös tulajdonáért küzd. így válik az emberiség megelőző története: előtörténetté. (Uo. 21.) [75] Mindez nemcsak a proletariátusnak, hanem az emberiségnek is érdeke. A paradox éppen az — írja —, hogy a proletariátus mégis maga küzd e cél eléréséért. Kiemeli, hogy a kollektivizmus lényege a nagyobb produktivitás és az igazságosabb elosztás, de hangsúlyozza, hogy ebben helyt ad a „díjazások hierarchiájának”, hogy elismeri az „egyéni képességek versenyét”, miközben a verseny feltételeit (vagyon, műveltség lehetősége) azonossá teszi. (Uo.) [76] Elismeri, hogy az „egész történelem osztályharcok sorozata”, hogy „minden gazdasági és társadalmi rendszer akkor tűnik le, amikor elégtelennek bizonyul a feltörekvő osztály igényeinek kielégítésére: s előbb vagy utóbb az elnyomott többség győz.” (Uo. 18.) [771 Uo. 22. [78] Megkülönbözteti a „politikai parlamentáris rendszert” (német típus), a „forradalmi rendszert” (francia típus), melyekre jellemző, hogy a vezetés nem a proletariátus kezében van, a „munkásegyesülési rendszert” (angol típus), végül a „hatósági rendszert” (ausztráliai típus, állam-szocializmus). (Uo. 35-41.) Érdekes megjegyezni, hogy miközben jelentéktelen, régen feledésbe merült áramlatokat sorra vesz, a bolsevizmusról, Leninről semmit nem tud, arra még halvány utalást sem találunk. [79] Uo. 41. (Kiemelés tőlem. LA.) [80] Uo. 42. [81] Uo. 44. [82] A Miskolci Munkás Újság e vitát tartalmazó számát nem ismerjük. Arra a Miskolci Napló cikke alapján következtethetünk csak. [83] Dr. Vadnay Tibor: A magyar szocializmusról. Miskolci Napló, 1913. július 1. [84] Uo. [85] Uo. [86] Magyar Figyelő, 1914. január 1. [87] Miskolci Napló, 1914. január 11. [88] A viszonyok fejlődésére rávilágít, hogy a miskolci katholikus gimnázium hetedik osztálya egyik tanár módszerei ellen tiltakozott a miniszternél, s a válaszig sztrájkba léptek. (Ellenzék, 1912. november 5.) Olyan, ma már érthetetlen dolgok is történtek, hogy 1913-ban Vágó József műépítész 1000 К támogatást adott a sztrájkoló munkásoknak. (Miskolci Újság, 1913. január 26.) [89] A keresztényszocializmus - mint a haladó eszmékkel szembeni reakciós eszmei és politikai irányzat — már а XIX. század első felében kialakult, mely céljául a polgári társadalomban kiéleződött szociális kérdéseknek keresztény tanítások szellemében történő megoldását tűzte ki, 15 Levéltári Évkönyv IV 225
